a csoda...

...varba ;)
az egesz ott kezdodott, hogy baratosne is vagyok :D vicces, de szep emlekekkel jar, s vannak kovetkezmenyei :) jo kovetkezmenyek, aminek a folytan, mar jo par honapja egy csodavaros kiruccanasra lettunk megmozgatva. idopont leszogezve, elsokent es igy sok mas-mas utolagos felszolitas lemondva, mert egy baratosnenak a szava, igerete szep dolog az eletben.
aztan jott a majusi kanikula... hidegfront es persze a kedvem csappant... "hala" a borus elorejelzesnek. de lefoglaltam a szallast, erdeklodtem az ut felol... s kiderult, hogy meg egy kicsi auto is fel tud menni foszezon elott... lassan, ovatosan, de biztosan es celba-erosen :)
igy... folenyesen feldolgoztam magamban a kenyelmes lustasagomat es nekivagtunk a nagy izgalommal vart kiruccanasnak. pedig, az erkezesunk elotti ejszakan meg havazott is arrafele. de amikor mar elhagytuk a boga volgyes tablat es elkezdodott a sok-sok kanyargas... alig vartam mar, hogy ujbol a friss, zold, stb. tajat ujbol magam elott lathassam es beszippanthassam.
elertunk a cabana-hoz, ahol jo sok magyarral egyutterezve nekivagtunk a csodavaros hetvegenek. amikor kiszaltunk a tutubol... persze diderges fogadott s a szobaban is eleg huvoskes volt. de... nem fordultunk vissza ;)
a hegyimentos kliensem mondta, hogy sok-sok javitas szorul a csodavar kornyekere. igy mar szinte vidam vasutat is lattam magam elott. de ahogy ereszkedtunk lefele a saros osvenyeken elontott az ismeros labtempo... kilegzes-belegzes... fekezes, csuszkalas... lenduletes pattogas... ide-oda szokdeles...
persze mindenki a sajat stilusaban... igy nem meglepo, hogy van akit szinte surf-ozni lattam ;)
a ponor patak persze valtozatlanul folydogal lefele az elkophatatlan sziklak kozott... sajnos a rossz fenyviszonyok es egy jo 10 mm-es lencse hijan... azt tudom irni, hogy az eletben vannak olyan pillanatok, tajak amiket az objektiv nem tud ugy rogziteni, hogy visszatekintve ugyanazt lassam. ezt eloben kell latni. ott kell megnezni s nem egy moncsin vagy papir darabkan ;)
eleg izgalmas kis bokkenovel atjutottunk a patakon es bementunk a csodavar katlanaba ami szinte feler egy zsomboly-al. ujbol megtalaltuk a 2 szobas kiado uregeket. a fak, a novenyzet kitartoan biztositjak a kimagaslo latvanyt.
a baratosnem ezert a sarga viragocskaert szinte el-halt. hala a teremtonek azert a sok-sok bolcsesseggel amivel megaldotta a fenykepezotervezoket s igy jo par kepen szepen csillog/virit a viragocska. pedig... egy-egy helyen a viharverte idoszak utan, a viragocska megpihent egy-egy koparkanyon.
de utanpotlas van boven :)
s a viz csak folyik... s folyik. az idojarasra valo tekintettel s a hidegfront hatasnak engedelmeskedve, kihagytuk a lemenetelt a barlang eloszobajaba.
de a jokedvunk csak ugy gyarapodott, szinte tejszinhab modjara csak duzzadt es duzzadt. pedig az asszonykam hajmereszto mozzanatokkal felporgette a visszakelesunket is a patakon. igy csak 3asban folytattuk a csodavar bejarasat. szinte hogolyoztunk de az est kozeledtevel inkabb csak meneteltunk. s meglepoen konnyeden mozgattuk meg varosi labainkat, s foleg az en iroasztalos csontozatomat. de valahogy mindig uj erore kap a loco-motor-isztikam. az ido mar nagyon megtepte a balkonokat... de a latvany a regi. volt amikor szemerkelt az eso, aztan szinte zuhogott... s bonuszkent meg hodarat is kaptunk... de a lombozatok oltalmazoan megovtak az elazastol. a balkonos magaslati korut utan mar csak engedtuk lefele megehezett onmagunkat.
az ebedloben vart a meleget sugalo kalyha... s a varva vart vacsora ami nagyon finom volt. s hogy 4en kaptunk meg egy nagy tal levest csak tetozte a szomjusagunkat olto ciorba taraneasca fenseges joleso izet. az alvas nem bizonyult egy mission impossible. csakhat nem tudtuk kideriteni, hogy egyik csillagunk miert pont 4 fickoval toldotta meg halonk nepesseget s igy eleg felelmetes alommal szinezte be ebredesunk frissesseget.