az elveszett vilag

15 eves emlekekkel a fejemben indultunk neki ennek a csodalatos vilagnak. sose olvastam utana, hogy miert pont elveszett ez a vilag. mar startbol nem a szaraz volgyon at vezeto utat sikerult megkapnom. hanem a medve volgyet, ami csak egy savval eszakabra van :) s a nalunk levo terkephez huen ugy mentunk mintha a szaraz volgyben barangolnank. tajat nem tudtam felismerni mert 15 ev alatt a fenyok siman nagyokka nohettek ki magukat ;)
de... remeltuk, hogy elobukkan a jelzes.
a medve volgye siman megnyerte a tetszesunket. s mivel esett is meg nem is a szemerkelo eso, a jokedvunk kitartott. lelkesen es friss levegovel telituzdelve tudonket meneteltunk elore a jelzes utan :) idonkent elobujt a nap is... s csak ugy szippantottuk magunkba a meleget.
aztan egy nem vart ponton elobukkant a sarga keresztes jelzes ami az elveszett vilagnak volt specialisan dedikalva. ahogy nekivagtunk az emelkedonek, a hegyoldalon eldegelo magas fenyok csak eltorpitettek turazasunk "nagysagat".
a jelzes eleg sokszinuen bukkant elo. neha raleptunk, neha felneztunk ra... neha meg csak ott "cammogott" az orrunk elott.
s amikor mar mind kerdezgettek tolem, hogy befutottunk-e az elveszett vilagba, elenk tarult az utkeresztezodes :) igy siman korbejartuk a zsombolyokat. az ikerzsomboly volt a legszebb, de a fekete, a fedett es a pionierilor is kitett szepsegeert.
s persze az elveszett vilagra is jutott egy kis hodara... amit egy nagyobbacska zuhogas kovetett es "rakenyszeritett" egy kis bujocskara a "lombsatrak arnyekaban". vedettek voltunk s megusztuk szarazon. mar az ebedido kongatott es egy kis pihenonel meghoditottuk a padokat.
a perec meg mindig finom volt es az almaban rejlo oxidansokkal az ero tovabbra is velunk volt :)
raakadtam erre a kis "csodabogarra" ami meg jobban megszinezte a ruhainkat szarito napfenysugarakat.
a mi kis "vendegunk" itt mar majdnem ugrasra keszult, de vegulis kifeszitette szarnyait es landolt egy simat a frissen aztatot pazsiton.
a csodavar kornyeken sok-sok izbuc van, aminek nem tudom mi a magyar megfeleloje. egy ilyen izbuc varazsolt el bennunket is a medve volgyeben amit bizonyos terkepen izbucul rece-nek latok, egy masikon meg siman az izbucul ursului-nak. de nem vagyok foldrajzos, szoval ... gyonyoru volt :)
s mivel idonk volt boven, eronk is, igy nekivagtunk a padis-i utvonalnak. s mint barmelyik utvonal a kornyeken siman atvezet olyan fensikokon amik csak ugy elvarazsolnak. ez pont a ponor fensik vegen van. ahogy a reklamok mondanak: "ezt latnod kell!" :) az erdoben vezeto osveny sok-sok medvehagyma "ultetveny"-t surolt es igy fokhagymas illatok feszegettek a vacsorara palyazo belugyminiszterunket. a padis-i utvonal veget elszurkitette sajnos a telepules "csufsaga". masok is mondtak, most mar 3szor is meglattam azt, hogy biza a glavoi-ban sokkal szebb a taborozas. de nem busultam, mert tudtam, hogy a vissza vezeto utvonal atvezet a ponor fensikon es megcsodalhatjuk az izbucul ponor-t ami megint egy oriasi latvanyt biztosit. esteledett, szurkult... s igy a kep elmaradt. de majd maskor ;)
a ponor fensik... a sok-sok zoldjevel elvarazsol... a lemeno napsugarak csak tetoztek a kiarnyekolt fenyok latvanyaval a ponor patak eltuneset a hegyoldalban. a vacsora megint kiados verziojaval fogadott bennunket, a szallas meg mar melegebnek bizonyult az aklimatizalodasunk folytan.
az alvasnal nem kellett senkinek bundaznia. az elbeszelesek alapjan mindenki csak ugy fogta magat, befordult egyet s mar el is huzta a csendest :) en meg megneztem az urziceni csapat oromet a bega partjan.
s ahogy az lenni szokott a negyesunk osszecsomagolt, fajo szivvel visszatekintett mindazokra a zoldsegekre amiket bejartunk vagy bejarhattunk volna. a glavoi volgye pedig csak ugy tundoklott a borus egbolt alatt. szoval akinek kedve van, az batran kirancigalhat az iroasztalom mogul es elturazhat velem ebbe az elveszett vilagba. iden kimaradt a galbena s a meleg-szamos bazar, a sargako, a barsa korutt, az eszkimo barlang... s a jovoben tervbe lesz egy atruccanas a Casa de Piatra-ba... s ha batrabbak leszunk siman kikotunk a rozsda szakadeknal, az aranyos volgyi latvanyossagoknal is.
no, ez meg milyen gyikfajzat? salamandra? most nem a cipore gondolok :) legutobb gyalog jottunk le a glavoi-bol egeszen a pietroasa-i utig es akkor is utunkba akadt egy ilyen feketeseg. akkor is elragadoan viritott a nedves szakaszon. most is. csak ugy megallt a tiszteletunkre s varta, hogy ne zavarjuk meg az o kis setalgatasat a tekintunk "tolakodasaval".
jo volt, szep volt, rovid volt s persze mar megint itt van a melodrama...
maradunk a szokvanyos csatarozasnal: keep walking vs. keep working ;)