romanul tobbet mond talan, cămaşă de forţă, de egyszeruen csak jacket.
Almok s almok. Ha vannak bajja fajulhatnak, ha nincsenek akkor meg felrojak. Nehez veluk boldogulni, s az ember megis szivesen kitalalja a quantum leap-et, hogy ugralhasson az idosavok kozott, igy torekedesevel megnyugtatja azt a folytonos jelent amit a mult neha jobba vagy rosszabba tett, tehet. Azert tehet, mert amikor a szertarbol kiveszik a mult bizonyitekait, akkor mar a jovobol szivesen visszaugrana a korrektor, hogy valakinek az igeret foldjet a boldogsag ontozesere bizza.
Erdekes, hogy miert is akar az ember meghalni. Lassan mar erettsegizhetne az az emlekem amelyik arrol tudna meselni, hogy miert helyeseltem egy 18 eves fickonak az ongyilkossagat. Egy hurokkal befejezte a foldi paradicsomot. Akkor ugy gondoltam, hogy a legjobbat az eletben mar learatta s miert akart volna meg dicso 40 evnyi guzulest?!? De legbelul tudtam, hogy a paradicsomjat odaat siman elhamvasztottak. Sokan gyavaknak nezik azokat akik igy elpazaroljak az eletet. Nehez megerteni, de valojaban ami lefut ilyenkor egy emberben, azt barmelyik vilaghaboru nem tudna szinonimakent megpalyazni (szerintem, s barmi ami ezutan jon szemely vonatom termenyei).
Az en kis vilagom eleg fura, siman tudna fel evaszazadokat is egy forgatokonyv filmtekercsekent leperegni a sajat iriszem elott. Viszont, az igazsag nem olyan nagylelku. Mivel peregnek az evek, masok is porgetik a sajat kockaikat es szamomra fajdalmasan athelyeztetnek egy masik disztriktbe. Meg nem is pattanhatok at egy masik parhuzamos vilagba, hogy meglassam milyen lennenk ha.. mivel nincs meg a tavkapcsom hozza, s egyik ajto vagy orveny se ajanlja fel, hogy marpedig ez kivitelezheto. Szivesen kiraknam az eletem kedves emlekeit egy oriasi puzzle-ben. De nem tehetem meg, mert mar itt van az agyamban. Sok a kivancsiskodo... szivesen megpillantanak. Csakhat nemreg, vagyis a folytonos jelen azt kep-eli fel nekem, hogy ami ertek az bizony megkaparintasnak van itelve. Ez olyan mint a kornyekbeli kisusti, ami a moldova teruletein sokkal becsesebb mint az arany, gyemant... - rossz hasonlat, de utalom a kisustit es megse zubbonyonzom senkire, hogy ne kupicazzon. Mindegy, iden ez lett az egyik agyonszajkozott szavam. S ez azert van, mert azt a szabadsagot amit kezdtem erezni, atelni, azt fel kell tegyem "pe apa sâmbetei". Total depis vagyok es ez siman bebizonyithatja barki aki a meghatarozasok es jellemzesek tulajdonaban siman osztogatja a lapokat. A ma esti ferfi sokszor atelte, hogy mar meghalt. Emlekeivel mar nem tud rendszerezett halmazt megalkotni. Az elmeszakiknak gozuk sincs mi a baj, de a tudasukat siman letesztelik alfa, beta, gamma verziokkent, meg akkor is ha total failure a vege. De amikor a ferfi bekerul a szertarba, nem zavarja senki a jelenbol. A mult es a jelen kockai varazslatos kaleidoszkop abrat tukroznek ki az irisz tengereben. Nem kapott sok idot, mert elvegezett dolog, hogy meghal es csak megmagyarazhatatlan jelenseg jovoltabol tud a jovoben setafikalni. Ezek a setak meghitt biztonsagot adnak neki, pedig a mult hihetetlenul eleven. De segitotarsra lel, aki tud kutatni a jovo multjaban. Csakhat ott vannak azok a momentumok amikor kihuzzak a fiokot es kiragadtatik a jovobol. Almat azonban a ferfi megvalositja es az a jovobeli mosoly elarulja, hogy erdemes a valosagban elni, meg akkor is ha lehet alomszerunek tunik.
Szokasomhoz hiven nem tudom mit akarok irni, nem is olvasom ujra, mert akkor eltunik az a kep amit ma este lerogzitettem. Segitsegul itt vannak a ferfi szavai:
Az élet néha csak a biztos haláltudatával kezdődhet el igazán, hogy minden akkor ér véget, amikora legkevésbé sem szeretné.
Az életben nagyon fontos hinni azt... ogy amíg él az ember, sosincs késő. Higgye el, akármilyen rossznak tűnnek is a dolgok, ébren még mindig jobb,mint álmunkban.
És ha meghal az ember, csak egy dologra vágyik: Hogy visszajöhessen.Ez sokaknak nem tetszik, mert alig varjak, hogy itthagyjak a foldi herce-hurcat. Mindegy :) nekem 8.
En mar nem birom feldolgozni es megemeszteni azokat a kepeket amik iden megadattak a puzzle-omba. Bruder, mutter erdekeseket alakitanak. En nem alakitok, en csak konyvelek. Megfigyeltem, hogy az ember szivesen tud bujocskazni a papirok kozott bujkalo szamseregekkel. Neha felszusszan, mert egy-egy kedves numerikus atyafi megjelenik (vagy eppen a kozvetitoje) es siman el lehet tarsalogni az elet kicsi kis semmisegeirol. Azokrol a semmisegekrol amiket a hivatalos szervek, az uzleti elet vagy barki mas nem tud megtrinitrotoluennezni. Mert akkor egy olyan biztonsagos idofoszlany jon letre amit senki nem tud meparittyazni. Benne lenni tokjo, csak kijonni belole nagyon lehangolo... hiszen latszik az emberen a mukurnyi valtozas - s ahogy az egyik kolleganom monda ma: "olyankor madarat lehet fogatni veluk" :)) es ez baj? ;)
...
PS: ez egy befejezetlen gondolatmenet, amit csak a szertarban lehet igazan megertei. C'est la vie :)
