the 2nd chance

Hogy is kell kezdeni egy filmajánlót? Passz. Most nem ráztam soraimat a kritikák elterelő hullámai közé. Nem lapoztam fel a stáblista multját, a szereplők belevalóságát. A hollywood-i dömping nagy zuhatagában az ember elveszti a fonalat, keresi a tartalmat, a megfoghatót. Egy bukaresti felmérés szerint a romániai 3 rajzfilm csatorna olyan gyatra szinkronokkal „ajándékozza” meg a felcsöpörödő generációt, hogy kész szubkultura lesz a következő generációból (elég végig hallgatni egy-egy rajzfilm sorozatnak a szókincsét és… elszörnyülködünk a jövő párbeszédein). Agymosás megy a médiában, legyen az bármilyen formában. A kutatás szerint ha több mint 2 órát bambul a kölyök a TV elött… nem lesz jó hatással rá. Olyan, hogy olvasni, írni… lassan nem is fog létezni. Ahogy ma mondta az egyik kliens, az az analfabéta aki nem tud számítógépet kezelni (lassan már csak a régészek fognak tudni tollal írni). A helyesírást már nem érdekel senkit, elég megszámolni a sajótban megjelenő hibaáradatot. Mindent csak nyomatnak, mert ugyebár kell anyag, kell mennyiség… s a tartalom pedig…
Szóval, kíváncsian figyelem egy-egy zenész, színész, ember életet. Gondolom nektek is vannak kedvenceitek és sokszor berakjátok öket a csillagok közé. Nem is olyan rég még megnéztem egy filmet, mert Jaci Velsquez volt a főszereplők között. Kár pazarolni a sorokat, az olvasó tekintetek energiáját arra a filmre – teljes csalódás volt. S aztán jött az elmult hét. Egyik függőségeim közé tartozik a tartalom utáni vadászat. Miközben a neten vadásztam a gigabitek leírásai között egy érdekes címre akadtam: The Second Chance. Rákapott a pecázó szemem, mert ugyebár ki nem szeretne elkapni egy második esélyt – hibázunk ezrével. Rögtön beírtam a filmes oldalaim keresőibe a címet. Magyarul akkor nem találtam semmit, s a nagy internetes adatbázisban, az imdb.com-on, ott volt a cím. Kevesen látták a tagok közül, a pontozásnak nem volt nagy súlya. De… nicsak a főszerepben, Michael W. Smith. Ki nem ismeri a hangját, zenéjét a keresztény berkekből? Kíváncsivá lettem nulla perc alatt… Vajon mire adta a fejét, nevét, image-t?
Mivel 2006-os produkció, s nincs lehetőségem elmenni az Államokba, ezért maradt az internet. Lejött. Felírat vadászat… csodák csodája: volt magyar, angol felírat (máskor bezzeg csak román van, de most…). Eljött a szabad este, terep előkészítve, felvettük a kényelmes poziciónkat és… kivilágítás OFF, press F for full screen… rutin mozzanatok.
A film elképesztő volt. Habár amerikai story, benne voltak az én kérdéseim is, a szituációk, a gondolatok… Furcsa volt látni a kedvenc énekeseim egyiket színészkedni. Megértettem, hogy miért tette. Megdöbbentő, hogy visszatükrözték a mai kereszténység valóságát. A kulcsszavak között ott volt a sáfárság, őszinteség, önfeláldozás, kényelem, önigazultság, jólét, szegénység… Érdekes volt látni, hogy amikor az egyszerű ember, teológiai végzettségtől megkímélve, egyetemet nem is említem… ráébred arra, hogy mit is jelentenek Jézus szavai. A valóság az, hogy néha kitartunk a mi törvényünk mellett s ha másik éppen kiváltja egyik felebarátját a bandából nagy fájdalmak árán, egy félrecsúszott szó rögtön eltörli az önzetlen szeretetből bevállalt büntetést (mert ugyebár egy bandába könnyebb bekerülni mint kikerülni). Emlékeztek? Jézus is ott a kereszten… mielött meghasadt a szíve… a tömeg nem értette, a saját messiás verzió forgatókönyve szerint replikáztak: „ha te vagy az Igazi, szállj le a keresztről…”. S nem szállt le, hanem bocsanatot kért a nevükben, pedig egyszerübb lett volna ott hagyni a világmindenség fájdalmát. De kitartott a végsőkig. „Nincs annál nagyobb szeretet ha valaki életét adja a felebarátjáért”. A filmben nem halt meg senki, de amit az huszonéves bevállalt… huh. A főszereplő lelkipásztor férfi, aki ugyebár sikeres dicsőítés vezető, beszél a fiatalok nyelvén, könyvet ír… azon az estén könnyek között vallotta meg menyasszonyának, hogy „Én nem tudnám megtenni”. The Second Chance valójában egy olyan gyülekezet ami egy régi misszió állomás. Csakhát ez a nagyváros fekete negyedében van, ott ahol a bünőzés napirenden van. Nincsenek munkások akik segítenék a szabadulni vágyokat a keskeny útra. Pedig az anyagyülekezet hatalmas, sok-sok tagja van… de csak a kényelmesebbik változat mellett voksolnak: adakozás. Azt mondják a pénz beszél. De akik a keskeny úton járunk tudjuk, hogy nincs az a pénz ami a mennyországba bevisz. S ott van a bizottsági testület is. Megvan a vizió, a globális evangélizáció… Afrika, Kelet-Európa,… De ott van a „hood” ami nem neighbourghood, s nem kényelmes, az eredményekért keményen meg kell harcolni. A megdöbbentő az, hogy van aki a sáfárság szönyege alá sepri be missziót. Egy baseball stadion felüljáró miatt, amiért több pénzt kapna a közösség kész feladni a régi templomot, s felhuzni egy olyan komplexumot a város másik részén, ahova persze mindenkit busszokkal szálitanának. A kényelem, a luxus nem old meg mindent. Ott van a kérdés Ethan-ben is: „kellenek mindezek nekünk?” – pedig az egészet ő tervezte meg. Amikor Isten megnyítja szemünket új érték tőzsdébe lőpünk be. Észreveszed azt, hogy ha van pénzed lottó szelvényre, akkor kell legyen pénzed meghívni az ismerőseidet egy kávéra és megosztod velük a hétköznapjaidat. A brümmögő BMW-det lecsereléd egy kis Fiesta-ra. A Gucci cipőd nem ér semmit a tözsdén. Az ima akkor hatásos ha segítesz a másikon, hogy visszahozza a családját Mexikóból, s bizalmat szavazol neki, még akkor is ha netalán csak fél éve tiszta. S hogy mikor kell valakinek megmosni a lábát? Nem fogom leírni, nézd meg a filmet. Én már kétszer láttam, de kár lenne mindent a sorokba szűkíteni. Nyísd ki a szemed és légy résen.

Itt vagyok pl. én. Kényelmesen ülök a széken, hallgatom az istentiszteletet, a beszámolókat, stb… néha a kényelmem azt mondja, hogy ez már megint nem nekem szólt, nekem más kell. Engem nem ez foglalkoztat… én nem vagyok evangélizátor, énekes, szociális munkás, nővér,… nincs türelmem az emberekhez, nekem ne mondjanak semmit… száguldok a világ hálóján és… gondolkozok azon, hogy hol is van a tartalom, mi a tartalom, hol vesztettem el? Ott, hogy becsuktam a szemem, hallgatok, várok másokra, kritizálok, pihenek, zötykölődök az élet vonatján… de hova is döcögök én valojában?
Hogy miért/kiért halt meg Jézus? Túl nehéz ez a kérdés a mai önigazult, önző társadalomnak. Hogy hová lettek az erdélyi, romabisz katonái… miért nem harcolunk, éljük meg a hitünket mint a forradalom elött, utáni jó pár évben… érdekes felmérésnek, számadásnak lehet az alanya. Manapság leülünk a gép elé, s ki tudja milyen EU-s, ázsiai, amerikai szerveren keresztül csevegünk, dumálunk, videokonfizunk… csak nehogy odajussunk, hogy mi legyünk a Super Size Me főszereplői. Légy te is egy Ethan, Jake, Amanda, Sony, Julius… Dobjuk el a kényelmet és ne csak a mozivásznon legyünk marionett bábuk, hanem Isten fiaihoz meltón vegyük fel a fegyverzetet, s mozgassuk meg az izmainkat, agysejtjeinket, szemünket, szánkat,… hogy legyünk ott ahol valóban kell lennünk s legyünk mi azok a készülékek akik helyremossák a mai szétmosott emberiség agyát a Megváltó második visszajövetelére. En garde!!! :)