Skiathos-Koukounari-Katerini

Mig nekivagok a gorog elmenyeknek, hadd beszeljen elore 4 kep... habar live sokkal tobbet mondanak a helyek :)
Skiathos... gyonyoru sziget... a turizmus fentartja... itt talalhato Europa legrovidebb leszallo palyaja. Arrol nincs kep, mert 16megaba sajnos nem fer bele minden. Rovid kis utcak, feher hazak... gyonyoru viragok... boseges teraszok... s volt roman-magyar menu is :)
Azt se tudtam melyik oldalt nezzem... a szinek magaert beszeltek. Hajos turank jobbra indult... a kov. allomas Koukounari sziget volt, ahol Europa 3. legfinomabb homokja van. De a tiszta, csendes tengeri viz, a sziklak... a novenyzet... gyonyoru szinpompaval fogadott-bocsatott utunkban...
A hegyekben mindig is elveztem a napkeltet... foleg telen. Igy hat nyaron sem hagytam ki. Erdekes volt. Egy jo orat varni amit az Orange kibujik a keksegbol, pedig a pirkadat ugyesebb volt :) Kozben meg a tengerpart homokjat is megszitaltak... halaszhajocska cirkalt... egy csonakban hullamosan varta egy par a sunrise-t... mig mas a reggeli vizben frissult felt. Mi csak ultunk es vartunk... hamar eltelt a het. De az elet ment tovabb, ahogy a nap is csak turelmesen nezegeti amint a Fold evezredek ota cirkal korulotte...

folyt. kov.

PS: Tettem volna csoport kepet is... csakhat tul oszinte a kep... pont az egyseget hagyta ki

Függő, függőben, függés, független, függő-e? :)

A reggeli melos korutam, szerintem, mar fuggosegrol szol, most amikor mar fuggoben sincs a felmondasom...

Megvolt a gorog paralia-s elmeny. Nagyon elveztem, csak a labujjam ne tort volna bele a csupasz fociba... pedig mire megszokta a tudom a tempot... egy blokkolas, egy lab beleakadt a picuri labujjamba. Akkorat roppant... s a latvany szeduletes volt a deli melegben: 12 ora helyett 2 orat mutatott a picike. A filmet kesobb felteszem. Remelem, hogy a kulfoldi kiruccanasaim nem egy fuggessel fog buszkelkedni: eredeti x-ray filmek (mar van oroshaza+gyula-rol, s most meg Katerini-bol).

Reggeli ritusom...
hat eleg hosszas... neha egy orat is lefoglal... Eredeti e-mail-eket mar reg nem kapok, igaz en sem irok. Igy marad a blog turne... s mostansag Olga Szemjonova a vicces. Sport hireket is olvasgatok... tudomany... tehnika... persze csak cimekben.
Torrent vadasz lettem, foleg, hogy a regi meseket kirakjak. Visszanezem szivesen a gyerekkori emlekeimet s probalom kideriteni mit elveztem annyira. Akkoriban nem volt bo valasztek, de a kinalat sokkal egeszsegesebb volt. De a csigaver itt is folyik, hiszen van ami 2het alatt csorog le lassan... nekem megfelel :) De az uj munkahelyen vajon mi lesz... lesz-e korlatlan net? Nevethetek... lehetek-e vidam kerdesek nelkul? Titok ez meg, de oktobertol hatha megtalalom a nyitjat ;)

Nincs turelmem olvasni... pedig jo lenne. Egy reggeli stabil olvasas...
Kiuresedek igy ha csak fugitiv cititor vagyok... Ez van, ezt kell megvaltoztani, en is az INSTANT aldozata lettem. En aki a termeszetes dolgokat szeretem.

A radional most az a szupi, hogy egyik napot atveszi egyik ismerosom. Remelem kitart, mert igy tobb oxygen-hez jutok. Tul nagy mar az ozonlik az agyamban ;)

Valtas lesz oktobertol... Jobb lesz vajon? Oh, a regi teavaj ;) Mar nem fogok busszozni, hanem villizni, setalni... s a napkelte mostmar csak a szilvas arnyekabol lesz kiteritve... s neha majd a koros medre fogja a reggelit kivilagitani... A napkelteket nagyon fogom hianyolni majd... hiszen a nyugati karpatok reggeli sziesztaja lenyugozo... s a para, a kod mint tejszinhabos korites eleg emlekezetes.
Nem lesz tobb ismeros arc a docogesemben... Nem lesz tobb termelesi kodhalmaz...
Mi lesz? Az uj bekesebb lesz? Mert ugyebar a penz nem boldogit, de kell. Szukseges rosz ahogy mondjak. A bekesseg nekem nagyon is szukseges. Szurkoljatok, hogy meglegyen.

Oszkar, orulok, hogy letezel s neha bedugod az ujjad :) Agape_ek, jo deutsch-ozast, Tucike, jo dolgozatot es tervezest :)

Hogy fuggo vagyok-e? Nem kerdes. Biztos az vagyok. Jo vagy rosz iranyban? Majd megmondja az x-ray :)
De fuget nem ettem, pedig elmentem a faja mellett. Az olajbogyo eloben sem nyerte meg az izlesemet. A kiwi ultetveny pedig gyonyoru latvany, a pamut is.... a leperzselt gorog siksag... hianyzott a zold pazsit... de a bokrok, meg a leanderek nagyon szepek voltak... s a szelid gesztenyek halmaza leirhatatlanul beautiful volt az oszies tajban egy 500 eves kofalu elotereben... kar, hogy a fel gigas kartyamat itthon hagytam :(( igy maradt a 16megas szukites ;((

Folyt. kov. :)
Have a nice weekend :)

Gorogorszag

Szeptember 3, 2005
Bolgar-gorog vam, itt sem szaguldunk at az utleveleinkkel.
Meg van turelmem. Sok sort alltam mar ki, ultem meg, aludtam at… Valahogy a hegy jelenlete erot adott, izgalmassa tette a hatra maradt tav leszukiteset. Elfelejtettem megemliteni, hogy az idegenvezeto holgyemeny nagyon is „brilliroztatta” passziv, szukszavu leiro 5 mondataval a nagyobb helysegek gazdag mondanivalojat. Maradok a szemem felveteleivel. Vegre atgurultunk a gorog zonaba, csakhat szombat leven itt is oriasi a sor, a turista buszok idekigyoztak Bulgariabol, Moldovabol, Erdelybol…
De itt mar sokkal EU-sabb a toilett, tobb szemelyre szabtak, mindezt gratis-ert. Volt egy duty-free shop is. Nem vettem kartyat, mert nem tunt fel a tax free feeling. Jon a gorog hatarrendesz, egyenkent leszallitatt, kezebe nyomjuk az utlevelet s tovabb megy. Napoztunk, ultunk, bambultunk, turelmetlenkedtunk… Vegezetul a mi buszunk is mar a felemelt sorompot latva begurult es … hajra :) A gorog utak nagyon jo minosegueknek tuntek. A taj eleg meglepo volt szamomra. Meg sosem jartam ennyire delre, kozel a mediteran klimatumhoz. Koparnak tunt a taj, pedig itt is van folyo, erdo, … de nincs fu. Ez eleg furcsa. No de lathattam pamut ultetvenyt, olajbogyofak halmazat, krumplit… s mast nem ismertem fel. A hazakat azt hiszem mind feheritovel voltak kiemelve a fold porabol. Jol neztek ki, hiszen ez mar gorog feeling-et kell szolgaltasson – s a taj pont errol szolt, vagyis Gorogorszagrol. Thessaloniki, hatalmas egy varos. Nem tudom leirni a szepseget, a suruseget, az uj vagy regi arculatat, de meg a balkani hangulatat sem, mert ugyebar most a regi a Macedonia foldjen szaguldunk. Zsufolt egy varos, de a scooter-ek siman es ugyesen atcirkalnak minden dugot. Hoppa, tenger… oriasi hajoszallitok, rakodo daruk… s a kek tenger… Utunk azonban a gorog autopalyara valt, s a meglepo az a sok-sok leander virag ami kettebe szeli az utat.
Mar csak 60 km-re vagyunk a Katerini tengerparttol. A tarsaink erdekes megjegyzeseket tesznek neha, funny-is igy az ut. „Legyunk mar ott” – ez volt a slager; nem csoda, hiszen majd 10 orat csak vamokban toltottunk. De leteres jobbra, adieu autopalya… kis bekotout… s mar csak 7km-re van a paralia.
Kanyargunk… Katerini kulvarosaban… hirtelen mintha a pusztaba ertunk volna… de mar a lathatar vegen a tenger bukkan fel. A banda aldogal mar, kivancsian nezi az udulotelep epiteszeti allagat. 3-4 emeletes kis hotelek, motelek szoronganak egymas mellett. Leszallunk egy nagyobb ter szelen s az irodanal diszelgunk csomagjainkal, no meg a kivancsi termeszetunkel.
Megjelenik Helena es elgurulunk meg egy 700 meternyit a hotelunkig.
Kronos Hotel, mintha tudtak volna, hogy az ido sokat szamitott nekunk. Vegre, beertunk. A kihalt vagy netan meg el se inditott recepcional sorsot huzogatunk a kulcsot felett. Udvarias voltam vagy sem, nekem hagytak az utolsot. Harmadik emelet. Besetalunk a lift-be, gyonyoru, tiszta, tukros, csendes… s mar fent is vagyunk a harmadikon. Meglepetesbe nyitottunk bele: ketszobas apartman jutott nekunk? Nem baj, elvezzuk. Szep furdo, konyharesz, az evokeszlet is remek…

Lenezunk a tobbiekhez, jelentjuk, hogy valami keveres van. S azok akik 2szobas apartmanokat fizettek elo, csak ugy hapogtak, dultak-fultak, hogy ok nem studiokra fizettek be. Mi legyen… Az lett, hogy bennunket tamadtak le, hogy miert is „jutott” nekunk az 2 szobas apartman. Hirtelen olyan szimpi lett mindenki, hogy leirhatatlan. A nagy csoport, testveriesen viselkedett, maris megtalalta a bunbakot. Nem reszletezem, hogy milyen onfelaldozo volt a nagy bagazs. S az allitolagos egyseg erdekeben aldozatokra lesz szukseg. Mind1, tisztaztak a szobak titkat. Pedig nem is vagyunk Harry Potter-es rajongo tabor… hogy rogton a Titkok kamarajaba nyaraljunk.
Vegeredmeny: foldszintre koltoztunk, s 2szobank maradt, csakhat studios valtozatban. Igy is tobbet kaptunk mint elofizettunk. Csak azt banom, hogy miert volt olyan sarkanyfalo jelenseg. (ezt meg a mai napig sem tisztazta le a nagy egyseges bagazs, hanem titkosan pikkelnek egymasra. Engem mar nem izgat, az ember olyan amilyen – nem kell nekem zakot osztogatnom;))
Hogy mivel is telt el az elso napunk? Kipakolas, berendezkedes, helyzetfelmeres, pihenes es a tenger menti seta nem maradthatott el – amilyen gyerekesen setaltam a partra csapodo hullamok alatt es mikozben neztem amint a viz kimossa a talpam alol a homokot, nem is vettem eszre, hogy siman leegettem a labfejemet.
Szoval volt, hogy zoknival furodtem :))

Elindultunk a gorog paralia-ra.

szeptember 2, 2005
Veget ert vegre egy hajtos het. Nem ilyennek terveztem az elofutamot. De hiaba, 1et akart a szarka viszont mast akart a farka. Ennek meg is lett az eredmeny. Tacs voltam, az agyam romhalmaz s igy otthon maradt a fel gigas kartya a digikamerabol. Termeszetesen ez akkor derult ki amikor a hajnali kolozsvari ut utan a buszon eloszedtem a kamerat, hogy lekapjam az utazas momentumainak kezdetet… de nem volt kartya a kameraban; csak a csomagban valahol bujkalt a 16megas kartya. Biztos nem leszek gorog lesipuskas :)
Szoval nyaralasunk celpontja a gorog tengerpart, Katerini Paralia-ja, ami az Olympus hegyseg laba elott simul el, 60km-re az oriasi Thessaloniki-tol.
A buszozas eleg erdekes, unalmas, megszokott volt. Noemi, a majd 7 honapos csecsemo volt a legjobb utitarsunk.
A stavros „bajnoksag” eleg monoton volt, vagyis inkabb monopolos volt. De, ugyebar vannak jobb dolgok az eletben. A sandwich-eink jol birtak az utat, s az etvagyam is jol elvolt veluk. 4 kereken meg sosem gurultam le a fovarosig, de igy mostmar ismeros egy picit az ut Brassotol Bukarestig. A Karpatokon valo atmenetet elveztem nagyon, a fovaros kozpontja ismeros volt, csak nem tudom miert ott gurultunk at. Sebaj, igy megmutathattam a Kedvesemnek, hogy hol neztem meg a Notting Hill-t, hol vagtam be eletem elso hawaii-s pizzajat es hol csendultek meg eloszor, kedvesemre gondolva, a „Dac`ai stii…” hangjegyei… Romania Bukarest alatti resze nem volt valami elbuvolo… s hogy a Giurgiu-i vamnal majd 5orat varakoztunk mig sikerult felmennunk a Baratsag hidjara az nem volt valami felemelo. De lattunk roman marhakat akik a naplemente utan, csoportosan atgazoltak a kis tavon es elkolompoltak pajtajuk fele…
Majdnem ejfel, s mar a bolgar vamot latjuk. Itt sem mozognak gyorsabban. Alig varom, hogy aludjak el, s repuljon az ido, repuljenek a km-rek. Valahol felkomas allapotomban egy roman 10ezresert megkonnyebultem… eleg bizar volt a motel-vendeglo kornyeke. De az almom tovabb ment. Delliriumos tekintetem neha kipillantott belolem s meglathattam Szofia kulvarosat… a docogos ut miatt valahogy nem volt elbuvolo, pedig a kivilagitas, a fenyjatekok eleg paradesaknak tuntek – nem erdekelt, nem ezert fizettem be.
Kezd pirkadni, kimagaslanak a hegylancok… s lassan kezdem felfogni miert is emlekszek egy csomo alagutas hangjelzesre.