egy élmény amit nem lehet elfelejteni

Tárgy: Egyszer ígertem valamit neked, ... íme:
Dr. Richard Selzer: Mortal Lessons: Notes in the Art of Surgery (Halandó történetek: Jegyzetek a sebészet művészetéből) (New York: 1976) 45-46o.
"Ott állok az ágy mellett, melyben egy fiatal nő fekszik, a műtét utáni arcán a szája bénultan, bohócszerűen helyezkedik el. Az egyik kis arcideg sérül meg, a száj egyik mozgatóidege. Mostantól fogva mindig így fog kinézni. A sebész vallásos buzgalommal követte a bőrének vonalát, annyi bizonyos. Ettől függetlenül ahhoz, hogy el tudjam távolítani az arcábanlevő daganatot, el kellett, hogy vágjam a kis ideget.
Fiatal férje is ott van a szobában. Az ágy túloldalán áll; olyan, mintha együtt élnének az esti lámpafényben - tőlem függetlenül, magukban. Kik ők? - kérdezem magatmól: a férfi és ez a ferde szájú, akit én tettem ilyenné, akik egymást ilyen nemesen, vágyakozva nézik és megérintik. A fiatal nő szólal meg először:
- Mindig ilyen lesz a szám? - kérdezi.
- Igen - mondom. El kellett vágni az ideget.
Némán bólint. De a fiatal férfi mosolyog.
- Nekem tetszik - mondja. - Csinos.
Hirtelen tudom, hogy ki ő. megértem, és lefelé fordítom a tekintetem. Az ember nem mer bátor lenni egy istennel szemben. Mindenről megfeledkezve, a férfi lehajol, hogy megcsókolja az eltorzult ajkat, és olyan közel állok, hogy látom, hogy hogyan torzítja el saját száját, hogy olyan legyen, mint a nőé, hogy megmutassa, hogy még mindig tudnak csókolózni,. Visszaemlékszem, hogy az ókori Görögországban az istenek emberi alakban jelentek meg, és lélegzetemet visszatartva nézem a csodát."

Hogy miért írtam ezt neked most ide? Mert ígértem, hogy írok valami szépet neked, egyszer... még a szobában. És most egy picit engem is érint ez, mert amikor először olvastam ezt a valós történetet akkor még nem tudtam átélni annyira.
De ma már igen... Nekem nagy kegyelemben volt részem, ugyanis nem kellett semmi arcideget elvágjanak, de mivel május 29-én Orosháza mellett egy autóbalesetben volt részünk az öcsémmel, ezért nekem egy idegem roncsolódott szét - ugyanis az arccsontom teljesen betört, darabokra és most két lemez tartja a régi formájában. Gyulára vittek be az arcsebészetre és ott nagyon szép munkát végeztek. Az öltések alig látszanak majd, a arcom újra a régi formáját mutatja, de vagy 2-12hónapig a bal arcom el lesz zsibbadva, mármint nem nagyon érzek vele. Fél orrom, fél ajkam (a bal), fél fogsorom, nem nagyon van az irányításom alatt. De Istennek hála, Ő megajándékozott a holnappal, megóvott és egy olyan Kedvest rendelt mellém, aki a műtéttől fogva végig mellettem volt a betegszobában és megvídámította elzsibbadt arcomat és mosolyával életkedvvel töltötte be tekintetemet... Az orvosok azt mondják, hogy időbe telik amíg visszakapom a teljes bal arcomat, de nagyon furcsa... úgy mosolyogni, hogy fele mosolyodat nem érzed...
De boldog vagyok, és nem hibáztatok senkit, semmit, hanem lubickolok abban a kegyelemben amit Életnek neveznek. Vigyázok rá és igyekszem úgy megélni, hogy mások is szeresssék az Életet.

Kedves Lava, ezért írtam, hogy még élek, és ezért tünt neked egy kicsit pesszimistának a legutóbbi sorom feléd a szobában... Hiányoztok, hiányzik a megszokott "szürkeség"... de most betegszabin vagyok és átélem a pihenés nyugodt pillanatait :))

Légy jó és vigyázzzz magadra, szeretteidre :))
szomszédod labint

PS: kedves Lava remélem nem hari ha ezt még Miss- és macs-i-nak is elküldöm smég nem tudom kiknek...(akik még mosolyognak nekem, ha látnak .)) )
2. A balesetről csak annyit még, hogy a 47-es főúton voltunk, amikor Orosházánál, a kerülőnél egy sárga Suzuki jött a felhajtónál, s megállt+bebiztosította magát. De, amikor 10méterre voltunk tőle az öcsém már fékezni kezdett, mivel a nő kiugrott elénk s sajnos nekimentünk, mert már nem volt semmi kitérési lehetőség. A Suzuki majd ketté tört, nélunk meg belobbantak a légzsákok és az öv pedig megfogott bennünket - túléltük. A nő, a helyszínen szörnyethalt, ugyanis ő vissszafele akart feltérni az útra, és így telibetaláltuk a vezetői úlést. Ne aggódjatok, jól vagyunk és már csak a műtét nyomai, az ütés mellékhatásait "élvezem"...

Szép hetet nektek és legyetek jók s pancsizzatok nyugodtan az élet habos oldalain