"penteken mar lehet hazaengednek..."

ezt mondta ferenc ba' az o asszonykajanak. s hazaengedtek. de mar semmi kezeles, recept nem kiserte haza. csak az a bizonysagtevese amit a kegyelem megragadasa altal tett magaeva. orokre. otthon varta az a kis vilag, kozosseg amit soha nem hagyott el. mindenkihez kedves volt, turelmes es mindig volt az ajkan egy-egy mondat amivel a kozosseg tagjait elove tette. azon a penteken mar csak a szotlan jelenlet tengernyi sokasaga tisztelte es koszonte meg ferenc ba'-nak a virrasztas estejen mindazt amivel kedvesse tette a kozos emlekek halmazat. a faluban meg soha nem voltak annyian virrasztoban. masnap a lelkesz is enyhe ironiaval megjegyezte, hogy a halal kepes betolteni a templomot. regota nem voltak annyian a templomban. mindenki csak allt, ult es megdobbenve figyelte, hogy az a doboz miert is kell elvigye azt aki semmit sem artott a kozossegnek. s habar elvitte, megis nem arnyekolta be azt a kegyelmet, azt a talalkozast amit csak azok tudnak elmondani akik az utolso napokban, pillanatokban mellette voltak. edesanyam is csak mondta s mondta, hogy "ha lattad volna azt a bekesseget, megnyugvast ami megjelent az abrazatan... mar nyoma sem volt a fajdalomnak...". hat igen, amikor az ember megtalalja a bekejet, a csendet a megvalto karjai kozott... akkor mar jon a ragyogas. nagybatyam arca is ilyen valtozason ment at. a virrasztora teljesen megszepult az abrazata. szombaton mar nem akartam latni a melegtol megtort arcot. azzal a keppel akartam elbucsuzni tole amit elozo vasarnap lattam. s csak konnyeztem... amikor becsavartak a dobozt. s mi, az unokak megragadtuk s kihoztuk az utolso utjara a belenyesi medencenek bal oldalan.
nem volt konnyu, de belul boldog voltam s tudtam, hogy a legjobb helyre ment...
fajt a bucsuzas, nagy urt hagyott maga utan... de ott volt a boldog tudat...

o mar hervadhatatlan koszoruval jarja utjat...
s voltak elottunk...
s jottek utanunk...
a nagy fenyo labainal megpihenve... de igazabol az orok hazaba ment :)
ma este, mikozben tordeltem az uzenetet a hanghullamok javara, egy igazsag kihangsulyozodott az elo Igebol. sokan mondjak, hogy van ido a dontesre, hiszen a lator is az utolso pillanatban udvozult. igy van, ferenc ba' is pelda erre. de van egy oriasi kulonbseg kozottuk. ferenc ba' regota hallgatta a hivast es kimondhatatlan kegyelem, hogy meg tudta ragadni az utolso fel meteren - mert az Atya imameghallgato. nincsen sablon es erre pelda a lator, mert ugyebar o is az utolso meteren volt, de o akkor eloszor hallotta/latta meg a kegyelmet. s ott van az ocsem aki mar annyiszor, de annyiszor hallhatta... es...

a kegyelem arad... de meddig... s kinek hogyan?