hétfő, szeptember 08, 2008

egyre jobban

meggyozodok arrol, hogy a csendnek semmi koze az adas kesziteseimhez...
s unom, mar torkig vagyok vele...
mig egyszer jol meg nem unom es elhuzok a villamossal oda, ahol van csend.

de hat ilyenkor azt mondjak, ha minden ellene van, akkor csak van valami ertelme...
de igy nagyon faraszto es elcsuggeszto...

8 megjegyzés:

Laszlo írta...

Megteheted, hogy elmenj oda, ahol csend van?

Névtelen írta...

persze. s ott csak a riaszto van velem. szoval nem egy vigasztalo csend... maganyos, tavolsag tarto ;)

Laszlo írta...

s vigasztaló csend hol van?

encóka írta...

meddig akarsz még adásokat készíteni, ha nem élvezed őket?

Névtelen írta...

az adas elkeszitesehez csendre van szuksegem. s ha pont akkor jon ra a kedves vilagra, hogy pont mellettem zajongjon... amikor van mashol is hely... akkor miert s mit csinaljon az ember? :) amugyis engem megerteni...

Laszlo írta...

téged megérteni... :D

Névtelen írta...

oszkar: mit is akartal mondani? ;) picit bovebben? vagy most az jonne, hogy bezzeg teged megertenek? ;))

Laszlo írta...

:)

Hát azt, hogy néha nehezen lehet megérteni téged.

De az szerintem világos, hogy a kedves világ nem kéne zajongjon, amikor neked kell a csend...