Utalom az eletet amikor...

... de ugyebar az elet nem csak errol szol. de akkor is...

egy nagyon szep hosszu hetveget eltem at. s megis...

elbobiskoltam a csikszeredai jaraton... csong a telefon... s ugy ereztem, hogy nincs kedvem valaszolni a kerdesekre... szivesebben dudoltam volna a Wintersong-ot. De az elet elvezi azt amikor jatszik a merlegemmel. Bekapcsolja azt a gravitaciot amit oromtelien kikapcsolok amikor sikerul beszallnom a felhotlen
allapotok udvaraba. Pedig ugy elveztem mindent... nem voltam 100%-ban felhotlen de nagyon free voltam a megszokott, idei, hetkonapjaimhoz kepest.

miert?

miert kell az eletnek a sulytalansagot sulyossa tenni? miert kell ujbol arra gondolnom amire nem akarok, amitol felek? miert nem maradhatott volna minden holnapra?

mar nem is izgatott, hogy hova rak ki a jargany. a sulytalansagnak ugyis lottek. aztan, a szokasos regi borzalom... az idegek nem birjak, az oreg unneplese a szokasos kiuti-magat... s a masiknak ellovi az unnepet... mindenki menekul, menekulne... a sziv nagyon ossze-vissza ver... a nyugtatok nem segitenek mar semmit, a pihenes pedig egy osregi delibab... ki birja ezt? en nem, mar hallgatni se birom, mert nem tudom mi a megoldas... s aztan meg az elet csak szovegel es meg nagyobb sulyokat rak a felhotlensegemre: "meg fogod banni... meg fogod banni... en csak ennyit mondok...". a hocipom tele van mar az ilyesmikkel... ezert nem szeretek tancolni sem... mert pont olyan feszesen szamitgato alak lennek mint Jean-Claude a Tetova tango-ban. pedig en csak ritkan akarok dolgokat... ritkan adom be a derekamat... ritkan mondom azt, hogy nem erdekel, meg akkor is ha total nem tudom bele-elni magam... ritkan akarok kis hos urhajos lenni... ritkan foglalkozom, hogy mi lenne ha, What if... s amikor ritkazok akkor tutira igazsagtalan vagyok...


mind1, hiszen minden elmulik egyszer... az amit en ritkan akarok es az is amit barki mas is akar... csak ne lenne minden bezarva a lesapkazott buksimban...
azt hittem, hogy egyszerubben fogom osszerakni a szavakat, de nem ugy jott ki a lepes... ujbol sok-sok sejtelmet potyogtem ide... sebaj... kiirtam. ha elolvastad felejtsd el, ha nem akkor meg meg jobb. de ezek a gondolatok is hozzam tartoznak... nem mondom ki oket mert csak vagnak es csak az eletnek kedveznek, mivel sulyos dolgokat rejtettem el... ah...

marad a fullbogar: "too little too late... it's a little too wrong..."