en talan azt gondolom, hogy...

ujbol kimerito hetem volt... nem tudok kikapcsolni... nehezen emesztem meg azt, hogy olyasmirol mondok le ami eddig eletemnek nagyon kedves resze volt... az oramutato haladvanya pedig jol megkavarta a tavaszi faradtsagomat.

szeretek bizonyos dolgokat csinalni, elvezem az anonimatus kezeleset. regebben amikor bekerultem valakinek a blog falara megtiszteltetesnek vettem es meg a mai napig is varom a dedikalt konyvet amit o irt. akkor egyfajta kotodest termeltem magamban ahhoz az emberhez :) eltunt, sajnos, tul az atlantiszon. hatha madj egyszer felbukkan. ma mar megdobbenve nezem, hogy ki irjak a valos nevemet, meg nem is a nick-emet. kiraknak a blognapilapok koze, pedig meg en ugy gondolom, hogy ha en nem csinaltam blogfalat, akkor legalabb jo lenne megkerdezni. hogy miert? mert itt a gondolataim vannak, erzeseim. s nem mindenki ir rola. s ha mar ezekrol irok, akkor szerintem szemelyes az oldal.

penteken laza programot valasztottam. azt a sok papir kupacot amit havonta letermelek, a burokracia jovoltabol, 2 honap halmazos ertekeit siman kilyukasztottam es befuztem oket a mult dossziejaiba. hosszas menet volt, mert 6 fele kupacot kiABCezni nem eppen lelkesito. de sikerult. Kinga dideregve suhant be hozzank az irodaba es ujbol elmagyarazta, hogy jo meleg van nalunk. kedvencei koze tartozom, mert mindig erdeklodik hogyletem felol - "irigyli" a higgadsagomat. en viszont meglepodtem, hogy csak a megalloban huztam le a nyakamrol a fermoar-t :) a tavaszi meleg csak a padon utott ki rajtam es csak ugy elveztem a boromon csillogo napfenysugarakat. gondolkoztam... azon, hogy mit is irjak. mivel a "ti mit gondoltok" nem rolam, hanem rolatok szol. arrol, hogy szotlanul vegig futkaroztok a gondolataimon es en nem latok semmit. csak a sajat tormelekeimet, a regi cuccaimat es az apro kinai lakatot ami orzi a titkaimat... pedig az irasaim altal, szerintem hatalmas rest nyitottam meg magam fele. ez mar ongol: onmagam meglekelese :)) nagyon elveztem a hozzaszolasaitokat es a kivancsisagotok a regi maradt. eddig, legnagyobb meglepetesnkent azt eltem meg, hogy kommentelt olyasvalaki akit sokat olvastam, akinek a kepjeit naponta csodalom... de a best of megis egyik regi baratom erte el, aki felhivott a nema levente telomon es megosztotta a hozzaszolasat - kar, hogy meloban voltam, mert konnyeztem volna es gyenge akartam lenni... U touch me :)

a kepet sokat dedelgettem The End-es gondolataim kozott. elso digitalis kepeim koze tartozik. rengetegszer adidas-oztam el azota az epitkezes elott. s ahogy visszatekintek siman raskatulyazhatom ez evi kilatasaimra. nem kenyelmes, de jojjon aminek jonnie kell.

egy biztos, ahogy en viselkedek, viszonyulok barmi/barkihez... ugyanugy elvezem visszafele is. a tobbi raadas barmi(ki)tol.

PS: egyik pillanatban olyan jot nevettem a kommenteken, hiszen ugy ereztem magam mintha a kendos no buvos gombje szolalna hozzam =))