pedig ma hivatalos voltam egy homecoming-ra. nem ereztem semmi kulonoset benne. pedig tag vagyok egy kar-ban, s ez az alkalom azert lett szervezve, hogy keruljunk kozelebb.
Hat en total nem ereztem ilyesmit... a kozelebb kerules nekem total mast jelent. Ma este nekem a homecoming abbol allt, hogy elvoltam ket csoppseggel. Az volt a jo az egeszben, hogy a derekam vegig birta... es sikerult kiagyalnom nekik egy erdekes kisbabas murisagot :)
bemutatom a jatszotarsaimat:
Hozsi
es Eszterke
A legerdekesebb az volt, hogy Eszterkevel ellentetben, aki amiota megjegyezte az arcomat mindig megorul nekem es "szerelmes" tekintettel ajandekoz meg, Hozsinak nem voltam mindig a "zsanere". De csutortok ota valami megvaltozott... es ma este folytatodott. Nagyon jol jott, hogy Hozsi is szimpatizal es elvezte a tarsasagomat, azt ahogy foglalkozok vele. A szulok nagyon elveztek, ezt lattam az arcukon :)
szoval ennyivel maradtam a homecoming-rol. egy hete foglalkoztat ujbol a baratsag gondolata, az erzes, a jelentese... s milyen jo dolog az ha az elethez hozzatartozik. Eljott az egyik irc-es baratom hozzank es tobb idot sikerult rank szanni. Nekem ez sokkal ertekesebb volt mint a gyemant, vagy barmi mas ami ertek masnak... Egy fajta Home Coming volt. Itt volt es ugy ereztem I'm home. Ma este azert is nem vagytam a homecoming-ra mert ujbol bekukucskalt a barat. S az en eletem folyaman ritka volt az amikor egy barat benezett hozzam - s manapsag sem valtoztak a dolgok. De szamomra ez egyfajta terapia volt es ahogy olvastam most a baratsagrol szolo gondolatokat, egy parra csak bolintani tudtam...
A barát egy olyan személy, akinek jelenlétében hangosan gondolkodhatom...
Egy barát megérti a múltadat, hisz a te jövődben, és elfogad a jelenben...
Egy igaz barátot két kézzel kell megtartani...
Egy barát megkettőzi örömünket és megfelezi bánatunkat...
Igaz barátok számára akkor is jól telik együtt, ha egyáltalán semmit sem tesznek
Egy igaz barát házához vezető út sohasem hosszú...
Nehéz egy év alatt egy igaz barátra találni, annál könnyebb egyet egy óra alatt elveszíteni...
Baratnak ereztem magam... s remelem tudtam ezt viszonozni...
Eszembe jutnak a regi baratsagaim, az, hogy hanyat veszitettem el, hany szakadt meg csak ugy ni... pedig probaltam... de hat "ketton all a vasar" emberek kozott.
A fajdalmas az amikor felnonek ezek a csoppsegek es egy par ev mulva mar nem is vagyok star, nem is emlekszenek ram... s neha igy vannak a baratsagok is. De tegnap este valami regi ujbol kezd mocorogni... es ez jo, pedig nehez ujbol megtalalnom azt a nyelvet. Tervben van egy regi baratsag restauralasa is... ami egy utazaskor alakult ki... ami szamomra egyfajta origo is a baratsag meghatarozasaban.
koszonom a baratsagotokat :)
2 megjegyzés:
Nehéz barátokra lelni és meg is tartani őket a mai rohanó világban. Csak tudnám, hova rohan mindenki! Nekem utoljára kb.egy éve volt olyan igazi baráti délutánom valakivel. "Kimenőt" kaptam a férjuramtól, és a barátnőmmel felültünk egy vonatra, elmentünk Győrbe (ide 45 km), bementünk egy plázába és azt játszottuk, hogy mi vagyunk a plázacicák. Végül megnéztünk egy filmet. Aztán hazavonatoztunk és végigsétáltunk az esteledő városon. Na, az is homecoming volt...
Nekem is van két csöppség barátom :D
Testvérek.
Egyik 4, a másik 5 éves lesz májusban.
Rengeteg öröm van egy ilyenben, főleg, amikor látod, hogy ismernek, szeretnek. Amikor édesanyja kezét fogva az út másik oldaláról még kiáltozza a nevemet. Vagy amikor eszi a joghurtot, s a kanalat nekem üti, s vigyorogva azt mondja, hogy "rádkentem".
Remélem, sosem fogy el ez az életemből, s hálás vagyok, hogy Isten ilyen drága kis barátokkal ajándékoz meg a kevés igazi barát között.
Megjegyzés küldése