shit happens...

Mikozben elfolyasomban gurultam hazafele Zilah city-bol, a mellettem ulo egy nagy idezet book-bol olvasgatott. S elcsodalkoztam azon, hogy miert pont angolul irjak le az idezeteket, hiszen Goethe meg a tobbieket akiknek nevet lattam verbeli nemetek, franciak, olaszok stb. voltak... De mind1, egy ismeretlennek adtak oda ezt a "shit happens"-et.
Aztan ahogy olvasgattam a Kimi rajongo taboranak a megdobbeneset... es amint a hiradoban is lattam, hogy marpedig egy kor neha lenullazhatja a tobbi 100-at... csak annyit tudtam mondani, hogy mar volt ilyen... s meg lesz is. Hiszen mar nem is tudom melyik F1-es idenyben a masiknak pont a cel elott vacakolt a motorja s leeloztek... S igy visszanezve eleg funny-nak tunik. De amikor szurkolsz ugy igazandibol, olyankor nincs funny, csak shit :)) Persze, vannak kivetelek is...
A 7vegen egy ifikonfin voltam. Szupi volt, leszamitva, hogy majd megsuketultem. De amiket ott hallottam, azokat melyen probalom magamba vesni.
Mert kepzeljetek el, hogy milyen lehet az amikor nyakig benne vagyunk a versenybe, egy eleten at csak erre keszultunk, hajtottunk, aldoztunk... s a millionyi befutok kozott csak a 87. vagy 87milliomodik leszunk... S Aki megnyeri ezt a futamot, leszall a dobogorol, kiszur pont minket a vesztesek tomegebol es ezt mondja: "A gyozelem a tietek, ugyanis en miattatok gyoztem". Felfoghatatlan... meg akkor is ha lehet tiltakoznank vagy kibujnank onmagunkbol es csak az unnepi vacsora utan kezdnenk el gondolkozni azon, hogy valojaban miert is...
Shit happens... de vannak meg storno-k is az eletben.
Aztan ott volt az a lenyugozo forditas... Mi is a HIT? Sokszor nem tudok beszelni rola, mert failure daemon tobszor van mint well done. "A HIT a nem lathato dolgok lathatova tetele". Hogy mikor tudok en ilyesmit csinalni az en racionalis agyammal?? - gozom sincs, de megis lehetseges, van Tamogatom, hiszen a gyozteseke a dobogo. S ha mar a Gyoztes volt oly felfoghatatlan es gyoztesse utott, akkor ilyen lathatova tevesek is beragyogjak majd szurkenek tuno eletem...

Azert kezdtem el ezt irni, mert ahogy szokott lenni, amikor az ember eldonti, hogy mostmar tenyleg egy stabilabb verzioval elo, pont akkor bukik es elkezdodik a system in danger. Nekem a beszed nagyon neheznek tunik, foleg akkor ha nem kell szojatekozni, hanem komolynak lenni, bolcsnek, figyelmesnek stb. Sokszor megszolalok es bar ne tettem volna... maskor nem szolalok meg, s akkor is bar ne tettem volna. Ugye milyen konnyu elszurni a dolgokat, mint a peldabeszedben: "Felelj meg... Ne felelj meg...". S akkor neha kitor belolem, hogy onmagam vagyok - aminek az eredmenye neha a balfacan, maskor az ugyes stb. Raadaskent, mivel nem akar senki adast szerkeszteni, igy en "kuszkodom" vele es ma estere pont ez a resz jott: "A beszed misztikuma" - mintha a fejemben utogettek volna a szeget. Kepzeljetek el milyen nagy mondanivalom volt, foleg annyi bukas utan, elszuras utan...
Nem szaporitom a szot, hanem megosztom veletek azt a tortenetet ami arrol szol, hogy mire kepes a beszed... ijeszto... sokkolo, foleg, hogy az undo nem muxik. Jo olvasast :)

"Egyszer egy békétlen szívű asszony ment a lelkigondozójához, aki egy hegyoldalon lakott. Kint a virágoskertben beszélgettek. Mondd meg nekem, kérte az asszony, miért nem szeretnek engem az emberek? A lelkigondozó ismerte az asszonyt, annak áskálódó, kellemetlen természetét és éles nyelvét. Felvett egy elhervadt virágot a földről. Az elnyílt virág koronája helyén már csak kis fehér szárnyas magvak ültek. Fújjál rá - mondta az asszonynak. Az asszony ráfújt és a könnyű kis magvak szétrepültek a levegőben, majd lassan lehullottak a földre. Most légy szíves, szedd össze ezeket a magvakat. - Nem tudom - válaszolta az asszony. Már nem látszanak, és ki tudja, hova hullottak? Igen - mondta a lelkigondozó -, ki tudja hova hullottak. Azokat a szavakat éppen így nem tudod összeszedni, amiket szétszórtál az emberek között. Ott fekszenek, ahova hullottak, és kikelnek majd, éppen úgy, mint ezek a magocskák. Az asszony értette, miről van szó és hallgatott.

Fogd meg ezt a követ és hajítsd el - mondta neki a férfi. Az asszony zavartan megtette. Lehetett hallani, amint a kő zörögve gurul lefelé a domboldalon, nekicsapódik más köveknek és lehuppan a földre. Most hozd vissza. - Ezt nem tudom - mondta az asszony -, hol találnám meg azt a követ a sok törmelék között? Nos, éppen így nem tudod visszahozni valakinek a reménységét sem, amit a te szennyes szavaiddal tönkretettél.

Törd le ezt a hajtás innen a fenyőről - parancsolta a férfi. Az asszony most már gépiesen engedelmeskedett. - Most tedd vissza rá megint, ahogy volt. - De ez már igazán képtelenség! - tört ki az asszony. Igen - mondta a férfi -, ez képtelenség! Ugyanígy nem tudod visszaadni valakinek a sarjadó hitét, a másokban való bizalmát, amit a te botránkoztató, bomlasztó szavaiddal eltörtél.

Hetek múltán újra eljött az asszony.- Megpróbáltam jóvátenni a károkat, amiket okoztam - mondta -, de nem sikerült. Elmentem az egyik szomszédasszonyhoz, aki az én szavaim miatt veszítette el a bizalmát a férjében. Elmondtam neki, hogy az nem úgy volt, ahogy én akkor mondtam. Elmondtam a valóságot, ami igaz a férjéről. Megpróbáltam megmagyarázni, de már késő volt. Már nem tudott bízni a férjében az én múltkori beszédem miatt.

Azután eszembe jutott egy fiatal leány, aki ragyogott a boldogságtól. Tele volt reménységgel, és én felvilágosítottam őt, hogy ez hogyan van a valóságban. És amit ő olyan szépnek tart, az micsoda. És utána szinte hirtelen megöregedett. Olyan lett, mint egy fiatal fenyő hajtások nélkül. Valamit összetörtem benne a szavaimmal.

Az utóbbi hetekben megpróbáltam körbejárni és keresgélni azokat a magokat, amiket kifújtam abból a virágból. Csak néhányat találtam már. Hiszen az ember nem emlékezhet mindenre, amit egy életen át mondott.

Nem folytatom tovább a történetet. Ki-ki pótolja ki a saját emlékeiből." (Joó Sándor)