Ma reggel lapozgattam, s raakadtam erre a kepre...
elbuvolt az a gondolat, hogy mire is akart ramutatni a photo-s. Vannak photoblog-ok... es sokszor lenyugozo az, hogy mennyi mindent magaba tud szivni, megorizni egy-egy kocka, pillanat.
Puzzle. Reg nem vettem elo a turelmemet egy kirakasra. Neha probalgatom kirakni az eletemet es elakadok... rohanok... kifarasztanak a dolgok... s hebe-hoba egy-egy villamoson valo docoges belem izzaszt egy-egy kepet, olyannyira, hogy a mult emlekei felfrissulnek es ujbol latom az aranylo folyot a szurke betonpartok kozott. A mai csopi alkalmon is ez erosodott meg bennem, hogy nagyon szupi az, hogy a filmkockak bennunk vannak elrejtve... s nagy ritkan van kozos filmkockank. Ennek nyoman pedig csodalatos kep alakulhat ki Valakirol, valamirol... hiszen egyenenkent szemelyre szolo a kep alanyanak a profile-ja. S hogy a csopiban ezeket neha megvitatjuk, kritikaval meltatjuk... egyre jobban bebizonyitja, hogy a kep erteke nagyobbodik.
Csak halas tudok lenni azert, hogy megosztjak velem a csopi tagjai a sajat kockaikat es igy en is batorkodok megvilagitani a nem elohivott kockaimra.
Amugy ha lenne kameram szojatekoznak kepekkel is... Regebben mikor meg husegesen rendeztem a fenykepeimet, egyik-masiknak a hatara szinte regenyt irtam, de inkabb csattanokat amiket meg le tudtam irni a csodalatos pillanatok memoir-jabol.
Lapozgatast emlitgettem... itt egy photoblog amit meg orommel nezegettem.
PS: tucike, gyonyoruek a megosztott kepeid... nem is merek hozzaszolni, mert csak elrontanam a leirhatatlan varazsat...
Puzzle. Reg nem vettem elo a turelmemet egy kirakasra. Neha probalgatom kirakni az eletemet es elakadok... rohanok... kifarasztanak a dolgok... s hebe-hoba egy-egy villamoson valo docoges belem izzaszt egy-egy kepet, olyannyira, hogy a mult emlekei felfrissulnek es ujbol latom az aranylo folyot a szurke betonpartok kozott. A mai csopi alkalmon is ez erosodott meg bennem, hogy nagyon szupi az, hogy a filmkockak bennunk vannak elrejtve... s nagy ritkan van kozos filmkockank. Ennek nyoman pedig csodalatos kep alakulhat ki Valakirol, valamirol... hiszen egyenenkent szemelyre szolo a kep alanyanak a profile-ja. S hogy a csopiban ezeket neha megvitatjuk, kritikaval meltatjuk... egyre jobban bebizonyitja, hogy a kep erteke nagyobbodik.
Csak halas tudok lenni azert, hogy megosztjak velem a csopi tagjai a sajat kockaikat es igy en is batorkodok megvilagitani a nem elohivott kockaimra.
Amugy ha lenne kameram szojatekoznak kepekkel is... Regebben mikor meg husegesen rendeztem a fenykepeimet, egyik-masiknak a hatara szinte regenyt irtam, de inkabb csattanokat amiket meg le tudtam irni a csodalatos pillanatok memoir-jabol.
Lapozgatast emlitgettem... itt egy photoblog amit meg orommel nezegettem.
PS: tucike, gyonyoruek a megosztott kepeid... nem is merek hozzaszolni, mert csak elrontanam a leirhatatlan varazsat...
2 megjegyzés:
kiddos, látom több képet is linkelsz tőlem: örülök neki, és egyúttal szeretnélek arra kérni, hogy ne a csupasz képet linkeld, ahogy itt csinálod, hanem az oldalt, amin látható (ennél a képnél pl. ezt: http://photoblog.hu/archives/individual/20050529-the-way-that-it-should-be.html). Köszönöm, ha meghallgatod a kérésemet. Minden jót!
ervin, wow :)
keresedet termeszetesen teljesitem. S en koszonom, hogy a linkeles lehetseges.
tovabbi jo photoblogozast :)
jol csinaljatok :)
Megjegyzés küldése