... és el akar vala haladni mellettük.

sokszor csak ulok a padban. s kerdezgetem magamtol mit keresek ott s mit akarok hallani. mert mostansag alig hallok valamit. pedig mondjak kitartoan... szorjak es vetik a magokat. de mar nagyon is megszoktam oket. belefaradtam az elmeletes eloadasokba. ehezem a plass-os 7koznapi megelt magokat amik szepen kicsiraznak es meg-elheto gyulmocsokkent jelennek meg a rohano vilagban. de a tegnap este kicsit mas volt. ketten is egy olyan oszrol szamoltak be, ami egy jo ideje mar szemelyes osz. hiszen azt az evszakot amit nem nagyon birtak, ami elmulasrol szol, valami es valaki(k) szeppe tette(k). s igy, a tegnap este hullhattak a levelek... egy-egy konycsepp kisereteben... mert szep volt az osz. meg akkor is ha kint a csillagos egboltrol a hold dermeszto hidegseggel mosolygot ram a hullo levelek utolso havaban.
s aztan ott volt a jo 30 perces varakozas... az igemagvakert. s enekelt a kozosseg. en nem enekeltem, nekem toltelek volt. de megjottek... s ujbol egy ritkasagot kaptam. nekem eleg volt az-az egy mondat. tobbet ert mint az osszes mondat-halmaz amit razuditottak a hallgatokra jo 25 percen at.
milyen erdekes, hogy atelsz csodakat vele... ott akarsz csucsulni vele, hogy taste-oljad a hatast... a csodat... az izelitot abbol a vilagbol amit a foldre hozott. de nem. o siman elkud a masik partra at a tengeren. nincs revedezes... hanem irany a tulso oldalra. evezni kell az elet tengeren... s bonuszkent jon a vihar, a felelem, a tulelesi kuzdelem. a vihar nem vacakolt, erosen kitett magaert. ott ulsz a csonakban, eveznel de a vihar tul eros. nincs haladas. azon toprengsz, hogy miert nem maradthattal ott a parton vele. ott, ahol biztonsag vett korul, ott ahol egy kolyok uzsijabol tobb ezer ember siman meg ebedelt s meg maradt is. s mindez csak azert mert tudott aldast kerni fentrol. kert, kapott, s tovabb adta. onzetlenul, szeretettel. s megis, ott ulsz a csonakban, borig azva... mert o a masik parton akar latni teged.
kozben o... is elindult a tulso part fele. a hegyrol indult, onnet ahol latott a csonakban... amint veszodsz a viharral. a vizen jarva kozeledett a part fele. s mark nagyon erdekesen irja le: "És amint látta, hogy vesződnek az evezéssel - mert a szél szembe fújt -, az éjszaka negyedik őrváltása idején ment feléjük, a tengeren járva és el akart haladni mellettük." (Márk 6:48) mintha direkt csinalta volna :) nem eleg, hogy arra kell menjel ahova meg a szel sem akar engedni... raadaskent meg siman elment volna melletted. de te megpillantottad... jol meggondolod, hogy most pellenkat cserelsz vagy sem, hiszen szellemes latvanyban volt reszed... s habar jol beleremultel megis kialltasz. kialltasz ahhoz aki a csodakbol a csodaba kuld. s o veszi a lapot, mert tudja milyenek vagyunk. gyengek, gyavak, erotlenek. s ahogy kozeledik feled mar tudod, hogy itt mar nem kerdeses a tuleles, a cel elerese... hanem megremegsz mert ujbol egy csodat lattal. s hogy Peter, a vagany fiu siman elbukja vizen jarast... nem csoda. o is ember mint te. csak nagy a szaja. s te ott ulsz a csonakban s nezed, hogy bizony nagy tervekkel jott a foldre. s a bonusz hajokirandulas egy csoda-bonussza valtozik. hiszen beszall az eleted csonakjaba es lecsendesiti azt a vihart amit ugy erzel, hogy miatta volt. pedig az egesz miattad van. hogy megtanuld miert is kell felkialtani hozza minden helyzetben. hiszen o egy valodi p2p szerver. mindent kepes atvenni toled es bosegesen visszaszolgaltatja neked. csak oszd meg vele. megosztas... nehez... hiszen ugy jottel a foldre, hogy minden a tied... s amit megszerzel kokemenyen ragaszkodsz hozza. de mindent el kell engedni, hogy vele atelhesd azokat a csodakat amiket direkt teerted hozott le a foldre. siman elhaladhatott volna eleted mellett... de o meghallotta kialtasodat... es biza sokszor bizonygatta mar, hogy figyel a te kis eletedre. latja, hogy ott ulsz a padban s varod a magot... mikozben szived elszorul mert ugy erzed a kozossegi eleted egy profi maganyos szoloja a nyuzsgo tomegben. de o ott van a hegyen s figyeli a csonakodat. s nem halad el melletted, pedig siman megtehette volna...