vannak akik bemennek... s aztan kijonnek.vannak akiket bevisznek... de mar nem hozza ki oket senki.
elobb vagy utobb mindenki meghallgattatik. van aki padot fog, s van aki szagolgatja az ibolyakat...
Sorok, szójátékok, élmények, emlékek, amiket lehet élőben nem hallanál tőlem... de hozzám tartoznak
Magamról
Arhívum
- szeptember 2018 (1)
- április 2011 (1)
- szeptember 2010 (1)
- július 2010 (1)
- május 2010 (1)
- április 2010 (2)
- november 2009 (3)
- október 2009 (1)
- augusztus 2009 (1)
- július 2009 (1)
- június 2009 (3)
- május 2009 (3)
- április 2009 (2)
- március 2009 (3)
- február 2009 (1)
- január 2009 (2)
- december 2008 (4)
- november 2008 (6)
- október 2008 (2)
- szeptember 2008 (5)
- augusztus 2008 (8)
- július 2008 (4)
- június 2008 (6)
- május 2008 (11)
- április 2008 (10)
- március 2008 (2)
- február 2008 (3)
- január 2008 (5)
- december 2007 (2)
- november 2007 (2)
- október 2007 (3)
- szeptember 2007 (4)
- augusztus 2007 (1)
- július 2007 (3)
- június 2007 (8)
- május 2007 (6)
- április 2007 (8)
- március 2007 (12)
- február 2007 (7)
- január 2007 (2)
- december 2006 (3)
- november 2006 (8)
- október 2006 (1)
- szeptember 2006 (2)
- augusztus 2006 (1)
- július 2006 (1)
- június 2006 (2)
- május 2006 (1)
- április 2006 (1)
- március 2006 (1)
- január 2006 (1)
- december 2005 (1)
- november 2005 (6)
- október 2005 (3)
- szeptember 2005 (4)
- augusztus 2005 (2)
- július 2005 (2)
- június 2005 (5)
- május 2005 (6)
- április 2005 (3)
- március 2005 (8)
- február 2005 (8)
- január 2005 (5)
- december 2004 (1)
- november 2004 (14)
- október 2004 (5)
- szeptember 2004 (6)
- június 2003 (1)
5 megjegyzés:
ilyet többet ne tegyél fel, jó?
elég, ha gondolod...
mármint képet... a szó dosztig elég .nekem.
>:)<
Szerintem nagyon bekes ez a kep.
De en mar egy ideje otthon erzem magam a temetokben, lehet azert tunik bekesnek.
Neha kell a padot is fogni. Es felulrol is lehet szagolni :)
Tuc
enco: ha a cimket megnezed, nincs benne senki. csak az elet es az pillanat amit elore kigondolt a sirt megrendelo. ha jol mefigyeled a sirtars meg el. ezert csinaltatott maganak egy kis felszigetet, ahol leulhet a padra es beszelgethet... meghallgathatja azt akivel elkezdte az elet egyik csodalatos szakaszat.
masfelol meg, egy hirtelen hiru temetesen voltunk. s ahogy neztem a tomeget, s mentunk kifele ez adodott. csendelet. az elet resze. nem en terveztem igy. adatott.
Tuc: igazad van. ha nem lett volna az ismeros tomeg, egy csomo olyan kepet csinaltam volna ami azokat a csodaszep viragokat kepviselne ami az elet folytatasat tukroznek vissza.
c'est la vie. life is still beautiful :)
>:D<
Én nem engedtem meg anyumnak, hogy kiírja a saját nevét a sírkőre, az apum neve alá.
Nem bírnám elviselni, hogy ahányszor megyek "mesélni", lássam az ő nevét is odavésve.
Tüc
Megjegyzés küldése