ah... ujbol el kell vigyem a tagline-ot a melos gepemre. Ma megint meglepett a kis nevnap emlekezteto kis programocska. Tenyleg, nosztalgia :) - regen peldaul mindig figyeltem, hogy kinek a nevnapja lehet es kivantam egy boldogat neki. De elmultak azok az idok.
Ahogy elolvastam ezt a kerdest, eszembe jutott a 18. szulinapom... szombatra esett s igy pontosan megtartottam. Lassan mar nem is emlekszem arra, hogy ki volt akkor jelen az asztalnal. Ez azert is van, mert azok kozul szinte senki sem jott el az eskuvomre... ha tisztan emlekeznek, akkor lehet egy valaki. De a tobbiek... nem hivtak mar a Happy Day-ukre. Ketten kilognak ebbol a sorbol, mert nekik ott voltam azon a napon. Az elsonek a napja az orok idok egyik emlekenek tablaztatik el, hiszen akkor volt az a momentum, hogy elboditottak a magnoliak. No, de az akkori asztali tarsasagbol senki nem szagolta meg az en Happy Day-emet. Igy hat ok nem nosztalgiazhatnak az en napomrol.
A tegnap este ujbol kezembe kerult az a konyv amit 1964-ben adtak ki, 8.000 peldanyban. Ti, akik olvassatok gondolataimat, vajon hanyan hallottatok Kisjo Sandor-rol? :) Talan vagy 7-8 eve amikor eloszor kezembe vettem ezt a konyvet, Lea lelemenyes konyvtari kiemeleseinek a folyaman. "Nevetni nem szegyen" - ugye milyen jo cim egy konyvnek? Az elet neha tul szomoru... ezert tok jol jon egy ilyen konyv. A szerzot akkor raktam magasabb szintre amikor itt voltak a radiokabaresok a szinhazban es "elarultak", hogy a kabare egyik nagy alkotoja, Kisjo Sandor, az en varosombol deritette ki az ember homlokat. Tehat nem csak Ady jart errefele. Szoval a 135 Lehetetlen tortenet mellett nagyon jol fog esni a Nevetni nem szegyen is :)
Szinten a tegnap este, vegyes karban hangoztattam a dallamos kilegzesemet. Vasarnap imahaz szenteles lesz. Felszentelik azt az ujat amit egy reginek a totalis felujitasa teremtett elo. Uj padok, uj ablakok, uj megvilagitas, uj giccses aranyozott betuk, uj mu-sipok, uj... Meg nem lattam egyben az ujat... de szerintem jobb lett volna varni a megnyitassal... sok-sok ideiglenes athidalas van... jo par szepseg hibat mar lattam... es nem ertem, hogy miert nem lehet varni a jobb es szebb erdekeben; ha mar ugyis total ujat akartak a regi keretben. Nincs tobbe Genezaret-to fele mega-festmeny. Nincs tobbe pedalozhato sipokkal megaldott orogna. Nincs tobbe... dehogynem... mind itt vannnak a felfedezett nosztalgiamban. Itt, ahol a nyaktoro alvas pozicioim derengenek elottem. Itt, ahol a szteppelo labaim meg mindig jarnak alattam, hiszen nem szerettem szavalni... de tudjatok, mutter csak egy van. Hogy mi lesz? Majd lesz egy ujabb nosztalgia adag. Majd elfelejtettem: egy olyan eneket vettunk at az este amit 14 eve enekeltem eloszor. Pyt epp megjegyezte, hogy bezzeg o 24 evet kellett varjon :)
Zajlik a noi vilagbajnoksag, kezilabda formajaban. Egy hete fedeztem fel ujbol a szurkolas izet. Olyan jolesett szurkolni a lanyoknak. Kar, hogy a magyarok kikaptak 1-el az oroszoktol, de hat ez van amikor formalodik egy csapat. A romanok szinte kiutottek a szurkoloikat az elso felido gyer jatekukkal - 8 golt dobni egy kezi merkozesen, valogatott szinten... idegtepo lehet. De a masodik jatekreszben megembereltek magukat... s volt egy fruska 19 eves aki megtepte a franciak idegjeit. Nagyon dramai volt a csata... 2* is volt hosszabitas... s a fetele jobban birtak. Igy holnap jon az orosz csapat, ujbol.
Ha mar szurkolas, akkor nem hagyhatom ki a kis varosunk ferfi vizilabda csapatat, akik egy csodalatos merkozessel bucsuztak el a LEN kupa nyolcad-dontojebol, a majd 900 szurkolosereg szeme lattara. Kellemes szinfoltot hoztak vissza a varoskaba... olyan szint amit '80-as evekben hullamoztak szet ugyanezen a szinten.
Nosztalgia... kell ez nekunk? Te mirol nosztalgiazol szivesen?
A nosztalgia egyik velejaroja a csalodas... igy tortent amikor megszereztem egyik regi kedvenc rajzfilm sorozatomat: Bob es Bobek. Hat az uj dvd valtozatban, uj epizodok voltak... de nem a regi hangok... oh... azok a hangok... hova lettek? :)
1 megjegyzés:
Én nem nosztalgiázok szívesen, mert egy kicsit olyan ízű, hogy régen minden szebb és jobb volt, és most minden rossz, és ez nem így van. Szóval nem értek vele egyet. Például férjem is elkezdett nosztalgiázni, hogy régen a nagycsaládok, s a több generáció egy fedél alatt, meg ilyenek, hogy az milyen jó is lehetett, hát nekem ez egyáltalán nem hiányzik. Emlékezni szeretek szép emlékekre, de ez nem nosztalgia, csak azt jelenti, hogy még működik a memóriám.:) De nem szeretném őket megismételni, mert úgyis más lenne már, mert minden pillanat egyedi. Karácsonykor is csak egyszer lehet megpillantani a karácsonyfát és az ajándékokat. Igaz, minden évben egyszer.
Megjegyzés küldése