Sirni, nem sirni, ordibalni, uvolteni, hallgatni...

csendben lenni es... nem birom, nem birom a terheket, a gondolatokat, a szavakat, a vagyakat, az almokat...
csak kinoznak es nem segitenek elore semmiben. nem vagyok teherbiro, s megis mas ugy latja, hogy igen. en most total ugy erzem magam mint angyalka aki kitette Jozsef Attila verset. Keresek valakit... igazabol onmagamat, mert ha mast talalok az csak bajt okoz, feltekenyseget. Apropo, feltekenyseg... amiota talalkoztam vele, nem birom... nagyon mely sebeket vagott belem a feltekenyseg... nem szeretem es igy teljesen osszedontotte az en kis vilagomat. Ha nem lenne a Nagy Konyv, mar reg eldobtam volna mindent... reg maganyos lennek es nem osztanam meg senkivel az eletemet, hiszen csak fajdalmakat okozok es ezt nem birom - mert feszt magyarazkodni el... ki birja? en nem.
ha valaki megkapja ezt a bejegyzest, az kezelje bizalmasan. ne is emlitse meg nekem mert akkor ujbol elotornek azok a vagyak, almok amik a fejemben vannak es nem kene legyenek... pedig oly edesek, kedvesek, ujak, vonzoak... s egyfajta paradicsomot nyujtanak nekem... de ez nem az igazi... valami veget ert... s nagyon faj a szivem... utalom amikor nem lehetek onmagam... s nem lehetek felhotlen... orulven az ujnak, a baratsagnak... s foleg, hogy nem birja kivarni a szimpatia vechime-jet. nehezen dolgozom fel, le... de remelem helyre all az eszem, a szivem, az erzesem, a vagyam es nem fogom ugy "megelni" mint ahogy apam...

sohajtok... es ez mindent kifejez... sohaj... a mindenert ami valojaban csak semmi lehet... s mivel nem mondhatok ki sok-sok gondolatot, erzest ezert csak feszitenek bennem a szavak...