meg mindig nem tudom mi az elet...

elkepeszto avagy unbelievable..., hogy masok mit tudnak valaszolni arra, hogy mi az elet. Elohozzak a semaikat, a belejuk diktalt eletnek titulalt meghatarozasokat. Ma is azt valaszolta az egyik, hogy "Isten ajandeka", a masik pedig, hogy az elet ertelme a Fiu. Nem rosz valaszok, de nem ezt kerdeztem toluk... nehez elmagyarazni, hogy en arra vagyok kivancsi, hogy nekik mi az elet. Most pentek este lesz a reklamfalok ejszakaja. Meg se tudnak parittyazni egy reklamnyi idot az eletrol, mert ugyebar nem tudom mi is az elet. Nem akarom eladni az eletet, hiszen nem olcso mulatsag az elet :) de azert jo lenne tudni, hogy mi az elet. Mert neha azt latom csak, hogy a masik mikent pazarolja el az eletet, de ha oda mennek hozza es azt mondanam, hogy ez nem elet amit o csinal... akkor rakerdezne, hogy mi akkor az elet? Meg mindig varom a valaszokat es elkonyvelem, hogy az emberek nem szeretnek beszelni rola...

figyelek am, es mosolygot a tekintetem amikor marta ezt irta a szosszenetei koze: "mi is az élet? Hogyan ÉLJÜNK? Egy biztos: az élet számomra nem lenne igazi a reggeli kávém nélkül, mégpedig csakis a karácsonyi motívumos bögrémben:) ". Ilyen valaszokra ehezem, arra, hogy meglassam a remenysugarat abban a rohanasban aminek jo sokan vagyunk az aldozatai.

Tavaly oktoberben nagyon elveztem amikor valaki tabumentesen beszelt az eleterol. Megosztotta az elmenyeit, a tapasztalatait es vonzobba tette az eletet. Hogy miert? Mert neki is olyan fajta baratai vannak amilyen nekem is... es kozben megdobbenve meselte el, hogy az apjanak mi is az elet: "Fiam, nekem anyad az eletem. Ha o meghalna en felakasztom magam". A ficko nem tudta elhinni, hogy az apjanak ez az elet.

Mi is az elet... mikozben robotolunk a hetkoznapok kozott es meg annyi eronk sincs, hogy szivacs fejunket, zokni agyunkat jol beaztassuk es kicsavarjuk, hogy frissen kirugodzott rancainkat masok mosolyukkal vegig vasaljak...

Az elet az lenne amikor a drukker felpattan az oromtol mert az oreg Raul, ifju korahoz meltoan, gyonyoru golt lo a Bayern ellen a szinten oreg Kahn banatara? Erdekes az, hogy egy bogre, kortyolgatassal es emlekekkel fuszerezve feler az elettel. Ahogy egyre tobb kosarlabda mecsre jarogatok ki, kezdem erezni a szurkolas izes izet. Szombat este fenomenalis volt. Nem azert mert a csapatom gyonyoruen jatszott egy felidon at, azert, hogy az utolso negyedben szivbajosoknak valo edzo merkozest "paradezzon" - 7 pontot dobtak mikozben az ellenfel 21-et. Azt nem kell leirnom milyen pont a szurkolotabor mellett ulni, mert most is hallom a duda hangjat amint athasit a fejemen kezdve a bal fulemnel :) Az utolso percben az egesz terem allva figyelte amint a labda probal a kosarba bemartozni. Nagyon elveztem a meccset meg akkor is ha egyedul voltam... nincs drukker haver... de megerte elmenni. Nem a legjobb merkozese volt a csapatomnak, habar egy par tini megjegyezte, hogy ez volt a "best ever" game :)) Mikozben hazafele vitt a labam, eszembe jutott, hogy pont igy ereztem a fejemet ezelott 10 evvel is amikor eloszor jott a kezilabda valogatott a varosomba, es meggyoztem a kollegaimat az egyetemrol, hogy szeminar lesz meg, de a valogatott ritkan jar ide. Hat, akkor kiordibaltuk magunkat, szurkoltunk kemenyen... s tokjo volt. Vajon ez lenne az elet?

folyt. kov. s remelem az elet tobb mint egy pillanatnyi boldogsag megerzese ;)