let's talk about LIFE or Something Like It

Mostansag azt kerdeztem jo par virtualis ismerostol, hogy "mi az elet?". Erdekes valaszokat kaptam. S ahogy ma kezembe vettem a Kis Tukor-t egy erdekes Elet-rol olvastam. Kozben nezegetem a taskas jatekot. Mi is az Elet? Most az ugrik be, hogy egy jatek amelyikben kivalaszthatjuk azt a taskat amelyik tetszik nekunk. Es vagy megnyerjuk vagy nem a nagy fonyeremenyt; vagy egyszeruen a kozepszeru Elet-et huzzuk ki. Sokszor azt hisszuk, hogy vitazhatunk a bankkal, pedig a bank eleve tudja a taskak tartalmat, csakhat mi tul akarunk tenni az ajanlatokon es szeretjuk azt erezni, hogy minden a mi kezunkbe van. Pedig nem igy van. A kovetkezo Elet-taska arrol szol, hogy jogunkban all letenni az eletunket a mennyei bank szefjebe, meg ha nem is ez lenne a meno megoldas.

Az én családom - ma
"Egy egyetemista lányom és egy középiskolás fiam van. A férjem nem lakik velünk. Egy szóval úgy jellemezném a családomat, hogy "csonka". Már tübb mint egy éve vándorútra indultam a gyermekeimmel. Huszonöt évnyi házasságunk tele volt kibírhatatlan helyzetekkel, ezért otthagytuk a részeges férjemet. Úgy érezzük magunkat, mint valami hajléktalanok: üldözöttek, éhesek, szomjasok, gyengék, betegek, lelkünkben mély sebekkel. Lépéseimet Isten vezette a Mentő Misszióhoz, ahol megértést, bátorítást, támogatást, mentséget kaptam. Ott megértetem, hogy a férjem beteg fizikailag, lelkileg: szenvedélybeteg, és hogy ez minket mint családtagokat is érint. A múltat nem akarom részletezni, inkább arról írok, hogy mi van velünk jelenleg.
Harmadszor költözünk egy év alatt. Nehéz egy anyának két gyermekkel albérletet kapni, mert nem hiszik, hogy van ereje mindent kifizetni, és igazuk van, hiszen két embernek a feladata lenne biztonságot teremteni a gyerekeknek. Isten erőt ad nekünk, és örök életet. Mégsem könnyű nem aggódni a holnapi napért.
Sokat dolgozom, és hálát adok Istennek, hogy meg tudom keresni az albérletre való pénzt. Az ételt sajnos nem tudom biztosítani a családnak, de krisztusban nyert testvéreim gondolnak ránk. Ha van mit enni, eszünk, ha nem, imádkozunk, és akkor csodák történnek. Napokig fájt a szívem, mikor nem volt mit letenni az asztalra, tízórait sem tudtam pakolni a gyerekeknek az iskolába. A fiam egyszer azt mondta: "nem baj, anya, viszek két palack vizet magammal, és nem leszek éhes". Sírtam. Aztán hálát adtam Istennek, hogy ilyen gyermekeim vannak, hogy el tudják fogadni a nehéz helyzetet.
Minden nap imádkozom, hogy értékeljem, bátorítsam, ösztönözzem a gyermekeimet, hogy olyan anya legyek, amilyennek Isten akar. Én nem a terhet látom a gyerekekben, hanem az áldást, és szeretném ezt ki is mutatni nekik, szeretném éreztetni velük.
Tudunk örvendeni egymásnak, együtt kacagunk és sírunk, mindent megbeszélünk, tervezünk, csüggedünk és megyünk tovább, leesünk és felállunk: élünk. Őt dicsőítem és magasztalom, és az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, akihez ordítozva, vergődve fordultam, és ő felemelt a mélységből. Meghallottam az Ő szelíd hívását: "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet". Hálaadás és békesség van a szívemben, minden sejtemben érzem Istent, és az Ő újjáteremtő munkáját, és egyre több az öröm az életemben. Bár szorongás van a szívemben a holnapi napért, a beteg férjemért, én azért bízok Benne. Kérlek téged, kedves olvasó, hogy igyekezzél megnyerni az örök életet. És arra is kérlek, hogy imádkozz értünk Jézus nevében." (Dalma levele a Kis Tükör 2006 decemberi számából)

... es en meg azon filozok, hogy mi az elet... mikozben Dalmaek elvezik az eletet... s ott van az egyik nagy helybeli szinmuvesz felesege aki elmondta ma este, hogy ujbol megtalalta az Elet-et, azt ahol a lelke vegre igazi taplalekra lelt - s van egy fia, meg egy fogadott Napsugar-ja es hazvezetonoje aki dicseri a tehetseges fiat.

Hogy milyen az en taskam, mi van benne? Hat pici bepillantasokat lathattal mar belole a gondolataim kozott. De a tiedben mi van? mert nem nagyon pillanthatok bele ;)
folyt. kov. a virtualis valaszok szines soraival.