Menyegzo volt…

… s azt hiszem nem leszek tobre hivatalos. Pedig meg 2 ferfikar tag is ki fogja most mondani a boldogito IGEN-t szeptemberben. Nagyon unnam magam, tutira szeptemberben ;) Amugy probaltam talalni egy meghatarozast az abszolut unalomra… csakhat elakadtam annal a szitunal amikor mar nem lesz olyan fogalom, hogy ido. Elfiloztam azon, hogy nem kene hagyjak idot az unatkozasra. Konnyu mondani, hiszen ott voltunk a menyegzon s ha nem ulsz le egy olyan helyre ahol ismered a tarsasagot, akkor marad a bemutatkozas: “hello, Bambula Petra vagyok”. Kezded megunni, hogy a szek eszvesztoen lejt visszafele es mar azt erzed, hogy visszacsuszol az ulesben.
Probaltam visszatekinteni az elmult 20 ev eskuvos emlekeim halmazaba. Tekinteni tekintek, de nem talalok sehol egy tuti kepletet arra, hogy mitol lehet funny egy ilyen unnepseg. Tul sok parameter szol bele az ilyesmibe: a terem, a varos, a tomeg, a menu, a program, … Piszkosul nehez megszervezni egy eskuvo programjat is, ugy, hogy a nasznep jol erezze magat. Errol bovebben az tudna beszamolni, aki 2 het mulva egy 300-as tomeget kell megmozgasson, s total idegen neki a tomeg (vajon mit birnak el, mire reagalnak, s mitol fogja nagyon jol erezni magat az ifju par?). Szeretem a mateket, birom a szamolgatast, de amikor kozos nevezore kell hozni 1-2 tortet, s felbontod torzstenyezokre a dolgokat (az embereket), s nincsenek kozos tenyezok, haaaaaat… iszonyat nagyokat kell szamolni ahhoz, hogy kozos legyen a nevezes. S hogy mikor forrnak ossze a torzstenyezok? Talan soha ;) Ott ahol emberkek gyulnek ossze, hat olyan mintha a csillagokat, amik egyedi peldanyok, probalgatnank szeriaban gyartani, egy lere. Nem megy. Miert is menne, mert akkor aztan tenyleg dogunalom lenne.
Az evszamok kemenyen beleszolnak a bulizasba. Mulnak az evek, s valtozik az ember, vagyis egyre jobban meggyokerezik valamiben. Az elso eskuvo amire jokedvel emlekszek vissza, az Szolnok-on volt. 10 eves korul voltam, s ocsemmel, meg egy par kolyokkel jol osszejottunk… nem izgatott felettebb a muzsika, a 3+2 fele slagerek. Egy szep hotel ebledojeben volt a buli. Mi pedig szaladgaltunk minden kis ablakon, ajton, helysegen at. Meg filmet is neztunk, akkor lattam eloszor John Travoltat szineszkedni, enekelt, s ez ugyebar nem bokkeno mivel a film cime Grease volt. Nem tartozik kedvenceim koze a John, de a kolleganom nagyon birja. S ott volt az, hogy sok-sok Traubiszodat ihattunk, Pepsi-ztunk,… akkoriban az itt elkepzelhetetlen volt. De, ketevente atmehettunk magyarba, hogy kostoljunk bele a modernebb komunizmusba.
Aztan eszembe jut az elso meghivo amit szemelyesen en kaptam meg, de ekkor mar a 16. evemet tapostam. Nem mentem el, total nem ismertem az ifju part. Pedig a menyasszony hatanal tenorozgattam. De csak ennyi volt. Azutan pedig egyre kozvetlenebb eskuvokre voltam hivatalos. A barataim kezdtek a boldog igenek mezejere letelepedni. Aranyosak voltak, ugy megfiatalitotta a szerelem az emberkeket – s nem is jartak hormon kezelesre ;). Volt olyan eskuvo amire szivesen elmentem volna, de nem jott ossze… pedig vagytam kemenyen. Egy menyegzore viszont alig emlekszem, pedig kene. Az elso legjobb baratom eskuvoje volt… nehez volt nekem akkor nagyon. Akkor tanultam meg, hogy mit jelent elengedni valakit. Sokat voltunk egyutt, s ez sokat jelentett. Jokat dumaltunk, kozos dolgokban ugyeskedtunk… s megereztem mit jelent szeretni rozsaszin felhok nelkul, mit jelent valakit belulrol megszeretni s nem elso latasra. Es az Elet pedig azt bizonyitotta be, hogy megse o volt az igazi. Mert masnak is kijar az igazi es orulok, hogy valaki igazijanak a baratja lehettem, lehetek.
Ritka volt az olyan happy day aminek az eloszobajaban is voltam. Majdnem tisztan emlekszem az elso eljegyzesre amire meghivtak. Nem is volt szerkom hozza, de kaptam egy olyan polo ami egy oltony 80%-val felert. Aranyos parocska volt, s most sem kulonbek. Az aranak a cipojet jol elbujocskaztattam. Akkoriban kezdodott kitisztulni, hogy ki lesz az en igazim is. Ortodox eskuvon meg nem voltam, katolikuson sem… de adventistan mar igen… vagy ki tudja mi is a valosag.
Ott volt a mienk is. Regebben neha meseltem valakinek, hogy milyennek tudnam elkepzelni a sajatomat. Nona, hogy nem olyan lett, hiszen nem film vaszonra terveztek. Szep volt, s nem a forma miatt, hanem azok miatt akik eljottek. Azt nem mertem volna megalmodni, hogy a masik jo baratom pont azon a napon tartotta meg az eskuvojet… De ott voltak a tobbi jo barataim, mar akik el tudtak jonni, s nem voltak hivatalosak a baratomera. Ott volt peldaul Bi is, nem sokat ertett a magyar nyelvbol, de eljott s igy meg szebbe tette azokat az emlekeket amiket egy Strazsazas alkalmaval szulettek meg. A kedvesem ragyogott, en is, a gripatol. Szoval tartos lazban egtem es a pezsgo aszpirinek tartottak a frontvonalat bennem. A fotozast elveztem… szep kepeket ajandekozott nekunk a baratunk, elvezem az ilyen ajandekokat.
Iden is volt szep menyegzo… meghidt eljegyzes… csomo eletkockakkal az arhivumomban. S itt elszakad a film…
Hogy milyen lesz 20 ev mulva? Mikent fogok visszaemlekezni ezekre… vagy milyen izzel fogom vegig kostolni az eljovendo eskuvoket… jo kerdes. Ha sok jokedvet gyujtok be, akkor nagyon szepek lesznek, s ha nem, az ifju par tenni fog rola, hiszen voltam olyan menyegzoi istentiszteleteken ahova csak az ifju par miatt mentem el, kedves baratok, ismerosok… akik csak ugy sziporkaztak az unnepi alkalmon. Szotlansagukkal es oltozetukkel csak ugy gyongyoztek a szemem tukreben… az orom az arcukrol pedig csak raadas volt, amit ajanlok mindenkinek megkostolni. Milyennek latok en egy menyegzot… neha egy-egy keppel tudnam illusztralni, csakhat ezeket a kockakat a nagy menyegzon tudnam bemutatni, amikor minden vissza lesz majd porgetve. Csakhat maganszamok sorozata lesz… talan…
Casă de piatră fără bolovani :)