Tóközi CÉL

Leszáguldottunk a tordai úton, s mindenki csak úgy élbolyosan tekerte le az utolsó pár kilométert át a városon. Sokszor, jártam már a kincses városban, de a Tóköz idegen volt számomra, megismertem. Egy kis szép lejtő, aztán emelkedő a kereszteződés után, egy utca balra, s már nyílik is a kapu... Emese hű maradt csapatához s a CÉLban bevárt minket. Feri Emeséje beszervezte és egy kellemes udvarkertet úgy bekörítettek bp papírral, hogy szinte Tour de France-os élményben volt részünk. A közönség nagyon lelkesen várt (csak tudnám hányan is voltak :)), s én csak meglepődtem, hogy még futja az örömre majd 580 km után. Jó érzés volt. Fura volt egy stabil helyiségben toilette-zni, hideg vízzel felfrissülni. Visky Péter örömmel és nagy éhséggel várta a képes beszámolót. A szombat esti áhítat után, a nagy IT harc mégiscsak győzelemmel zárult: megjelentek a képek. Ide még csak annyit, hogy az áhítat arról a szabadságról szólt, amelyben az a divat, hogy „Szeressed felebarátodat, mint önmagadat” - a túrára visszagondolva azt láttam meg, hogy sokan belekóstolhattak ebbe a szabadságba, s az aki az elején felebarát volt, a végére kedves barát lett. A képsorok megvidámították a nézőket. Balázsból hirtelen sziklafalmászó STAR lett, Julika fotomodel (a Ciuc szerintem szerződtetné). Balázs jól bírta a sziklafal bajnoka címert, a nénikék egy kicsit megsajnálták a bátor kamu-STAR-t.

Várogattuk a vacsorát, s még mielőtt elfelejteném, megjelent a tavalyi túra nagy STAR-ja is: Kálmán. Poénokat tűzdeltek feléje. A 2006-os túra alatt sokszor emlegették a kellemes emlékeit. A miccs lassan sült a parázson, 2PAC barátaival ügyeskedett a tömeg jó étvágyáról. Sokan ismerős arcokkal simogatták fáradt arcukat, tekintetüket – én tök idegen voltam, de élveztem. Meli egy kicsit nehezen bírta túltenni magát a Fuji kamera bedöglésén – nem az ő hibája, a gépek ilyenek. Nemsoká, a miccsek rengetegében, megjelent az a díszes torta, ami a biciklitúra mottóját gesztenyepürésen szemléltetett (Feri felesége ügyeskedte ki). A juniorok duzzadtak az erőtől és egy röpis labda máris megfosztatott a hivatásától és a kosárlabda testvére lett. Sötétedett, és újból tekertünk egy páran. Leviék felé bicikliztünk fel és le. A zilahiak utoljára bepakolták csomagjaikat az utánfutóba, s miután a cuccaimat felcipeltem csak néztem a pihenésre elítélt bringákat. Írogattam az SMS-t a kedvesemnek, Melinda pedig próbálta kideríteni, hogy egy Prigat-os kulacs miért van ott egy le-scotch-ozott fékekkel rendelkező kerékpáron. Rögtönöztem egy magyarázatot, de nem ütötte meg az értelem szintjét. Liziék lakásán jeges szörptől pompázó, üdítő pohár fogadott. A fürdő a régi, megszokott higiéniát ajánlotta fel. „Mennyei” érzés volt, hogy tiszta lábakkal léphettem ki a fürdőből. A megbeszélés nagyszobájában mindenki jelen volt; Emese (Feri felesége), Baló mama szótlan díszvendégei voltak az estnek. Gáspár Anna elviharzott haza Kálmánékkal; megértettem, hiszen Bence unoka első szülinapját ünnepelte. Meli csak mosolygott, amikor újból beharangoztam, hogy: „most kezdődik a pszihó-thriller” - miért? Hát, mert summa summarumra voltunk felkérve és hasznos javaslatokat próbált megjegyezni a következő biciklitúra. Érdekes volt hallgatni, hogy ki miként látta, élte meg a túrát. Megérkezett Péter is, aki a legdrámaibb bemondást ejtette ki ezen az estén. Ő eldöntötte, többé nem biciklitúrázik. Fájt a szívem amikor hallottam. Pedig én nem éreztem a versengés szagát a túra alatt, lehet naiv voltam. De amikor elbúcsúzott, ölelésünkben ott éreztem a férfiak közötti együttérzést - egy pár dolgot egyformán élünk meg, pihenünk ki, rágunk át; olyan volt, mint amikor az első vajdahunyadi karácsonyt éltem át. A véleményekről nem írok, ott van az mp3 halmazban. Lassan elbúcsúztunk a zilahiaktól, a Feri családtól és a vásárhelyiekkel együtt még szórakozgatunk a Melindás képeken. Apropó: miközben kiírtuk a gyűjtemény másolatát, Melivel titkos képnézegetésbe vetettük tekintetünket. Egyszer egy olyan étvágygerjesztő képet láttunk, hogy jó 2 percig csak gyöngyöző szemekkel tudtunk kuncogni a képen – s nekem jólesett, hogy voltak ilyen pillanatok is, amik csak úgy feldobnak a vidámság fellegébe. Ahogy visszanéztünk a kisfilmek közé, a juniorok vakmerő leereszkedése nagy sikert aratott. Nem tudok sajnos mindent lejegyezni, pedig Julika úgy mutatott be mint egy, aki a részleteket megfigyeli; a fáradtság sajnos sokat kitöröl az emlékeinkből. Éjjeli fél 2-kor vége lett a nagy záróestnek. A Baló család padlóján nyújtottam ki álmomat. Rövid lett, de a vasárnap hűsítő reggele kellemes fogadtatásban részesített.