Elmult a vakacio, lejartak a mezes hetek…

... s ujbol van csopi, hetfo estenkent.
Elveztem az este, nagyon. Jo par kerdesemre valaszt kaptam, megertettem sokmindent. A banda is jolerezte magat. Kuncogtunk, komolykodtunk, emberek voltunk, s megis a vilagossag fiainak olvastattunk.
Hogy mi volt a tema? Az a csoda ami vegig fut Janos evangeliuman: ha van vonzas, akkor lathatok, hallhatok, erthetek, jarhatok, szolhatok… vagyis a nagy Csoda resze vagyok, vagyunk. Nehez megerteni, felfogni, elmagyarazni, megelni. De VAN. S ez nagyon jo, meg akkor is ha kilepsz az ajton s minden csillag, fekete lyuk rad zudul s elaraszt a MIERT.

Gondolom senki sem erti amit irok. Nem baj. Csak tudnam mikor is ereztem utoljara azt, hogy valaki megert engem? ;) Egy tiszta emlekem errol akkor volt amikor a „Novekedeseim kinjai”-t olvastam… szoval megiscsak vannak emberek akik ugyanugy elnek, gondolnak meg dolgokat mint en. De itt van az erem masik oldala is… mennyit teszek en azert, hogy megertsek mast?

Nemreg azon probaltam gondolkozni, hogy vajon kik azok az angyalkak akik eljonnek a szulinapomra – ugyanis hamarosan megerek egy szep korszamot. Hatvan fele tartok mint jo sokan masok… csakhat meg a felessel is nehezen boldogulok ;) Leltarozni nem akartam, mert a szubjektivitas nagyon onzo ilyenkor. Terveztem, hogy kiirom valahova azt, hogy varom azokat a kelj fel Jancsikat es hoppa Juliskakat akik szivesen eljonnek es meglepnek jelenletukkel a szulinapomon. De ez is csak egy agygorcsnek a fiktik baranyfelhoje volt. Nem tudok bulit tartani. Nem erzem a ritmust, a jatekot, a jokedvet. No, de ha barki is betoppan, nem banom, jojjon batran – hiszen garantaltan meglepodok es leblokkolok :) Erdekes ez, mert most az jutott eszembe, hogy kinek hianyzok en egyaltalan, s forditva is megall a kerdes. Az iden nem sokat verekedtem ilyesmiert. A surprise megis megvolt, hiszen MoJo, egyik chat-is baratom felhivott s akart velem talalkozni. Face2face. Jo volt, szupi volt. Ugyanugy tudtunk beszelgetni mint ahogy potyogtetni egymasnak. Csakhat o is odaat van, s 250km-re. Ez a hatulutoje az internetes hatartalansagnak: a valosag az valosag, a km az km. Majd ha belep az orszag is az EU-ba s nem lesznek hatarok, hatha akkor kozelebb lesz mindenki :)

Szoval nincs szulinapi bulim, eddig. Kerdeztek tolem mit szeretnek ajandeknak: passz. Nem tudom minek orulnek igazan… neha van ugy, hogy egy cd-nek, amit errefele nem kapni… maskor egy konyvnek… vagy egy mittomenminek, talan jokedvnek.

Most olyannak latom az eletet mint amikor olvastam tucike-nek az ajanlatat a megfazas ellen. Egyik nap hatot, masnapok utan mar nem volt jelentes a hatekonysagrol. Mivel frissitsem fel a kedvemet? Holnap ujbol mateket fogok magyarazni; varom is meg nem is – remelem elvezni fogom.

PS: I have no idea.