Elindultunk a gorog paralia-ra.

szeptember 2, 2005
Veget ert vegre egy hajtos het. Nem ilyennek terveztem az elofutamot. De hiaba, 1et akart a szarka viszont mast akart a farka. Ennek meg is lett az eredmeny. Tacs voltam, az agyam romhalmaz s igy otthon maradt a fel gigas kartya a digikamerabol. Termeszetesen ez akkor derult ki amikor a hajnali kolozsvari ut utan a buszon eloszedtem a kamerat, hogy lekapjam az utazas momentumainak kezdetet… de nem volt kartya a kameraban; csak a csomagban valahol bujkalt a 16megas kartya. Biztos nem leszek gorog lesipuskas :)
Szoval nyaralasunk celpontja a gorog tengerpart, Katerini Paralia-ja, ami az Olympus hegyseg laba elott simul el, 60km-re az oriasi Thessaloniki-tol.
A buszozas eleg erdekes, unalmas, megszokott volt. Noemi, a majd 7 honapos csecsemo volt a legjobb utitarsunk.
A stavros „bajnoksag” eleg monoton volt, vagyis inkabb monopolos volt. De, ugyebar vannak jobb dolgok az eletben. A sandwich-eink jol birtak az utat, s az etvagyam is jol elvolt veluk. 4 kereken meg sosem gurultam le a fovarosig, de igy mostmar ismeros egy picit az ut Brassotol Bukarestig. A Karpatokon valo atmenetet elveztem nagyon, a fovaros kozpontja ismeros volt, csak nem tudom miert ott gurultunk at. Sebaj, igy megmutathattam a Kedvesemnek, hogy hol neztem meg a Notting Hill-t, hol vagtam be eletem elso hawaii-s pizzajat es hol csendultek meg eloszor, kedvesemre gondolva, a „Dac`ai stii…” hangjegyei… Romania Bukarest alatti resze nem volt valami elbuvolo… s hogy a Giurgiu-i vamnal majd 5orat varakoztunk mig sikerult felmennunk a Baratsag hidjara az nem volt valami felemelo. De lattunk roman marhakat akik a naplemente utan, csoportosan atgazoltak a kis tavon es elkolompoltak pajtajuk fele…
Majdnem ejfel, s mar a bolgar vamot latjuk. Itt sem mozognak gyorsabban. Alig varom, hogy aludjak el, s repuljon az ido, repuljenek a km-rek. Valahol felkomas allapotomban egy roman 10ezresert megkonnyebultem… eleg bizar volt a motel-vendeglo kornyeke. De az almom tovabb ment. Delliriumos tekintetem neha kipillantott belolem s meglathattam Szofia kulvarosat… a docogos ut miatt valahogy nem volt elbuvolo, pedig a kivilagitas, a fenyjatekok eleg paradesaknak tuntek – nem erdekelt, nem ezert fizettem be.
Kezd pirkadni, kimagaslanak a hegylancok… s lassan kezdem felfogni miert is emlekszek egy csomo alagutas hangjelzesre.