Jott egy busz…

Jott egy busz…Hihetetlen, hogy mekkora baromsag egy film. Magyar produkcio, de vajon mit akart vele mondani az alkotoja… s ki finanszirozta a gondolatainak a megvalositasat?Habar az en busszos emlekeimet, gondolataimat valaki megvaszositana lehet mas se adna ra ket pengot. S ha visszagondolok a filmre, szornyu, hogy miket mutogatnak ma az emberek egymasnak… a vasznon.
S aztan ott van a masik produkcio: A remenyseg rabjai – egy olyan movie, amit ha mar megneztel lehet orommel ajanlod masoknak is, hiszen a film vegen csak ennyit tudtal mondani: „ez IGEN”. De lehet nem mindenki van igy vele, mert ugyebar lehet nem tetszik a nyelvezet, a kornyezet… Mindegy, mert A remenyseg rabjai-ban is jott egy busz amirol a halalra iteltek szalltak… s a fogadtatas, hogy „friss hus, friss hus!!!” nem igeretes eletepizodott kinal az eliteltnek. S mi tobb, meg fogadnak is ra az emberek, hogy ki lesz az elso anyamasszonykatonaja az ej leple alatt.
De nem akarok belemerulni a ket produkcioba, hiszen egy masik produkciorol akarok irni. Hanem olyasmirol amit mar reg le kellett volna irnom, amikor egy rantasnyit en is atereztem.

Jott egy busz, s meg ma is jon. Regebben 2 turnus volt, a 6 es a 7 orasi. Egyszeru embereket hozott, hoz ez a busz. Nem is olyan reg nagyon erdekeset eltem at rajta reggelente. Hala a nagy reformoknak, az EU hatarai bovitesenek, a mestersegesen fent tartott arfolyamoknak… egy nagy melyhullam sepert at eme buszjarat szurkesegen. Nem egy kellemes elmeny a szegeny embernek atelni egy 4ezres zuhanast/EUROn… s mindezek dacara, a fonokseg, a patron… egy „romantikus” szoveggel probalta megorizni a bizalmat: „nehez idok ezek most, szukos a budzse… s hozza kell nyulni a tartalekokhoz”. Tartalekok, az egyszeru munkas, aki picivel tobbet tudd nagy ritkan lenormazni a minimalber felett, honnet rendelkezzen tartalekokkal? A bizalmat megaknazo kerdes pedig ez volt: „amig kellemes volt az arfolyam, akkor mert nem ereztuk a kellemesseget?”. S mar jott a veszhir, hogy kajajegyeket se fognak adni… szoval miert is maradjon az ember, hova is menjen? Amikor mar 1-2 ev van a nyogdijig. Erdekes idok voltak, mert az egyszeru munkas, habar keseru szivvel, a remenytelenseg parcellajaba naponta eljott. Husegesen, kitartoan… mert ugyebar elni kell. Egy jo hetig 6lab melyes hangulat volt. S kezdett a helyszuk nem divatossa valni, mivel elmaradt a tulpopulalas. A nehez idok, a veszjoslo hirek kitartos viszhangja nem tudta megtorni a munkast. Ujbol visszatert a regi hangulat; sot, meg jobb is volt, vagyis az ironia, a maganeletek szines besugarzasai feltuningoltak az elet pulzusat a busszban. Termeszetes, hogy nem marad ki a fonokseg „dicsoseges” jovoje, de a jovo ujbol felhuzta a cipojet az egyszeru ember portaja elott is. Ugy sajnalom, hogy akkor nem jegyzeteltem, nem fogtam neki leirni azokat a helyzet komikumokat, vagy eppenseggel egy kandi-kameraval rogziteni a vidam brigad „csinyteveseit”. Leirhatatlan az amikor a brigad oromot, derut varazsolt a szomorkasabbak maszkjara, arra a maszkra amit a hajnali rutin a megkovesites fele terelgetett, s mivel a Calgon luxus cikk, ezert… a vidam brigad eletereje upgrade-lt arculatokat pontozott be a gyar szallagjaira. S a buszrol egy jo ideig derus emberkek szalltak le es vagtak neki a robotolasnak. Hogy milyen volt a brigad a robotolas utan? Kimerult, lemerult, kifacsart… de amint kineztek ujbol a busz ablakan hazafele menet, s a processzor csak ugy porgott takarekos uzemmodban, a vidam brigad tagjaibol mindig kisult egy-egy csattano. Hihetetlen… vagy talan megsem?

Ma is ott vagyuk kozottuk es figyelem oket almos fuleimmel, mikozben erzekeny tekintetemmel keresem a hajnal sugarainak simogato, elringato feelingjeit. Neha belefasulok en is a monoton korforgasba, s mostansag eleg surun brilliroztam, s elgondolkoztam azon, hogy ha mashol robotolnek vajon a hajnal derujebol a reszesedesemet mikor vehetnem ki? A kozszalitasban ilyesmit nem lattam meg soha, a taxisofor nem ajandekozna meg ilyesmivel… s ha meg a sajat tutumben ulnek kutatnak az emlekeim kozott mikozben figyelnem az ebredezo varost…

A remenyseg rabjai koze akarok kerulni, ahol mar nem az S.O.S. a divat, nem a csod szele a nap szenzacioja, hanem az a jovo amiert erdemes tulnezni a szurkesegen, a penzen, a gazdasagon, a median… s atelem azokat az aldasokat amiket a segitettem-bol kortyolok, s ez nem olyan buisness-es segitseg, hogy majd adosomma lesz vagy epp most rottam le az adosagomat, hanem azert onkentesezek mert Valaki, a Remenyseg Szerzoje mar a kezdetek elott segitett rajtam, hogy en is segithessek mason, hogy tullason a szurkesegen, a kaoszon, a degradalason, az embertelensegen es felragyogjon elotte A remenyseg rabjai-nak a hajnala.

PS: vajon ha most visszaolvasnam megertenem amit irtam? Barki is megertett-e valamit? Jelezzetek, hogy tudjam kinek irok valojaban… mert nem adom fel, meg akkor is ha valszeg magamnak irok.